2015. április 8., szerda

24. fejezet


24) Please call me 103 

Miután Tomtól távoztunk a fejem csak úgy zakatolt a sok új infótól.
Amit Tom a cégről mondott nem volt újdonság számomra. Eddig is tartottam tőle, hogy nem a legjobb kezekben van az életem. De ami a többit illeti az ledöbbentett. Egyre kíváncsibb lettem, hogy kik a Brooklyn Five. Ki az az öt ember, akik egy hadsereget toboroztak, és akitől még a cég is megrémült.

Miután Derek haza vitt a Brooklyni lakásomhoz, a lelkemre kötötte, hogy feltétlen hívjam, míg el nem dől a sorsom. És, hogy csak egy telefon hívás, és itt terem, hogy szétrúgja mindenki seggét, ha bajban vagyok. Már egy ideje hiányzott az ilyen szintű törődés.
Ma reggel amikor felkeltem. Tudtam, hogy mi lesz a dolgom. Fel kellett hívnom. Kikászálódtam az ágyból, és a kis asztalomhoz sétáltam, ahol a cetli hevert. Felvettem mély lélegzetet vettem, és beírtam a számot a telefonomba, majd tárcsáztam.
Kicsöngött.
Idegtépő másodpercek voltak azok, amíg nem szólt bele senki. A számszélét rágva vártam mi lesz. Majd a túl oldalon felvette valaki a telefont.
- Igen?-kérdezte egy mély hang.
Egy pillanatra beparáztam, de a félelmem hamar elillant.
- A nevem Selena Roberts.
- Bocsánat, de ismerlek?
- Igen, te vagy a főnököm.
Egy pillanatnyi szünet. Majd papír zörgést véltem hallani, és megint megszólalt.
- Selena, honnan tudod a telefon számomat?
- Erre később is kitérhetünk. Még ma találkoznunk kell. Le akarok szerződni.
- Oh. Mily meglepetés. Miért tennéd ezt, amikor idén járt volna le az ez előtti? Mindenki menekülni szokott ilyenkor.-röhögött fel, amitől a hideg is kirázott.
- Szerintem te csak jól jársz ezzel.-feleltem. A túloldalon harsány nevetést véltem hallani, majd felelt:
- Szeretem a magabiztosságot. Rendben Selena. Legyél egykor az E40th St 30nál. Felőlem tárgyalhatunk.
Majd letette. Egy pillanatig pislantani se tudtam. Majd visszatértem a jelenbe, és felfogtam, hogy mi történt pár perce. A szemem a digitális órám kijelzőére siklott, ami 12 : 30at mutatott. Mit mondjak. Nem hagyott túl sok időt. Gyorsan berohantam a gardróbomba, ahol magamra kaptam az első felsőt és farmert, ami a kezembe akadt. Nem volt időm cicózni. Áthúztam a fejemen a kapucnis felsőt, miután belebújtam a fekete farmerbe, majd a fegyveres szekrényemhez mentem. Cipőmbe kettő pengét szúrtam, míg táskámba egy Beretta M9-est raktam. A telefonomat is beledobtam a táskámba, majd a kocsikulcsommal a kezemben rohantam ki a lakásomból. Az utcára hamar leértem, majd miután beszálltam a kocsiba és elindultam egyből tárcsáztam Dereket. A telefonon benyomtam a számát, és miközben kihajtottam az utcából kihangosítottam a telefont, és oldalra dobtam a mellettem lévő ülésre.
Feszültem hallgattam ahogyan kicsöng a telefon miközben azon voltam, hogy ne késsek el életem legfontosabb tárgyalásáról.
- Mond, hogy minden rendben. –vette fel.
- Megbeszéltem vele a találkozót. Most éppen odatartok. Csak gondoltam rád csörgök. Úgy tűnik bevált az ötleted.
- Ezt örömmel hallom. De azért legyél óvatos, és egyből hívj miután végeztél.
- Úgy lesz. –mondtam, majd kinyomtam, és azzal egy időben bekanyarodtam abba az utcába ahol meg volt beszélve a találkozó. A házszámokat néztem majd megpillantottam a harmincast. Egy nagy szürke épület volt. A cég központja. Stílusban ijesztően hasonlít a kiképző tábor épületeire. Leparkoltam előtte, majd kiszálltam a kocsiból. Akaratom ellenére is megremegett a lábam, amikor az ajtó elé értem, és be kellett nyomnom a nehéz vasajtót. Belülről modernen festett minden. Amint beléptem egy lánnyal találtam magam szembe.
- Miben segíthetek?-kérdezte engem vizslatva.
- Megbeszélésem van A főnökkel.
- Ó. Maga bizonyára Selena Roberts lesz. Kérem kövessen. – ezzel megindult előre a folyóson, én meg ahogy kérte követtem. A magassarkúja kopogott a márványpadlón, míg az én nike airforce-om hangtalanul járt. – Már várja önt a tárgyalóteremben. – ezzel megállt egy ajtó előtt. Én benyitottam, és beléptem a tágas terembe. A teremben félhomály uralkodott. Az egész szoba egy irtózatosan hosszú asztalból állt. Más nem volt található benne. Az asztal mellett székek sorakoztak.
- Egy normális tárgyalóterem. –jegyeztem meg magamban.
- Kérlek gyere beljebb.-szólalt meg hirtelen egy hang valahol a sötétben, amitől én majdhogynem szívbajt kaptam. Váratlanul ért.
- Fel tudná kérem húzni a redőnyt?-intettem a hatalmas ablakok felé, amik előtt lehúzott rolók voltak.
Erre nem felelt semmit az előbbi hang, de pár másodperc múlva meghallottam az elektromos redőny hangját, és ezzel egy időben fokozatosan lett egyre világosabb a teremben, mígnem teljesen fel ért a redőny, ezzel fényt teremtve. Az ablakkal szembe, nekem háttal egy öltönyös fickó állt. Nagy valószínűséggel a főnököm.
 A férfi megfordult, ezzel felfedve kinézetét. Sötét barna haja volt, kicsit hosszúkásabb mint amit  én kedvelek, azt a benyomást keltette mint akinek nem lenne ideje elmenni levágatni, ezért az önálló életbe kezdett. Arca egy szoboréra hasonlított. Érzelemmentes. Hosszú ápolatlan haja ellenére eléggé kidolgozott felsőtesttel rendelkezett. A zakó, s ingen keresztül is jól látszott edzettsége. Minden egyes mozdulatára megmozdult egy izma. Tekintetét rám szegezte míg felém közelített. Mogyoró barna szemei messze álltak a barátságosságtól. Megrémisztett.
Megállt ellőttem, s kezét nyújtotta.
- Te bizonyára Selena Roberts vagy. –műmosoly terült el arcán. Kezemet felé nyújtottam és elfogattam üdvözletét. – Agustin Graham vagyok.
Agustin Graham, a főnököm intett a tárgyalóasztal felé bemutatkozása után. Én felfogván jelzését helyet foglaltam az asztal egyik felében, ő pedig a másikban.
- Legalább messze van.- gondoltam egyből miután ő is letelepedett.
- Miért kerestél fel Selena kedves?
- Ahogy már említettem le szeretnék szerződni egy életre. Persze feltételekkel.
- Óh kedveském. Mi okból vinne téged erre a jótét lélek? És milyen feltételek is lennének ezek?
- Nem tudom mennyire ismer engem Mr. Graham, de a legutolsó megbízatásom Zayn Javadd Malik megölése volt. Mivel ezt a munkát nem tudtam teljesíteni, ész szerű megoldásokhoz folyamodtam. Ugye gondolom jól tudja, hogy évek óta kiváló munkaerőként szolgáltam a céget. Szinte mindig remekeltem. Így úgy vélem, hogy meg kellene állapodnunk.
- Hallgatom.
- Ha a mostani munkám elhanyagolásáról szemet huny a cég, és nem tekint erre gondként, akkor egy életre leszerződtetek a céggel, és a mostani munkám kihagyásával megkaphatom a következő megbízatásomat.
- Kedveském szép szavak mit ne mondjak. De az a gond, hogy ha egy emberrel kivételezünk mi lesz a többivel? Ez a rendszer évek óta remekel. Nem tudom, hogy jó lenne-e ez nekem, ha elkezdődnének a kivételek. Mint maga kedves.
Még egy kedves és levágom a kezét. Kezdtem megunni a szép szavakat.
- Szerintem mindenki jól tudja, hogy a munkaerő most önnek nagyon el kell. Egy jó bérgyilkos elvesztése most nagy hátrány. Ezekben a fagyos maffiásan eseménydús novemberekben.
- Rendben kedves. A titkárnőkkel megíratom a szerződtetést. De nekem is lenne pár finomításom, beleszólásom, persze ha nem bánja.
Úgy sincs beleszólásom, vagy megöl, vagy hagy élni, ilyen egyszerű, természetesen a válaszom nem ez volt, még is csak a főnököm, azoknak meg rendesen be kell nyalni:
- Miért bánnám? Mik lennének ezek a finomítások?
- Azzal, hogy a kedves aláírja eme szerződést, egy életre a cégnek kell dolgoznia. A szerződés aláírásának napjától fogva fél évre kiképzőtáborba megy. Majd miután letelt a fél év újra munkát kap. És természetesen eltekintünk a mostani munkájáról. Nem gond, hogy nem tudta elintézni.
Fél év kiképzőtábor. Kezdve egy hosszú téllel. Másra se vágytam. Ha azt kibírom akkor már elvárom, hogy megtapsoljanak az emberek. Komolyan!
Talán túl sokáig nem szólaltam meg, mivel Mr. Graham rám szólt:
- Mit szól kedves?- már megint ez a kedves..
- Mikor írhatom alá?
- Már is. – erre a szóra kinyílt az ajtó, és egy vörös göndör hajú lány topogott be kezében egy lappal, és egy tollal.
- Köszönöm Victoria, kérem az ügynöknek adja.
Victoria, a titkárnő oda jött hozzám és elém rakta a lapot, és a tollat, majd mint aki jól végezte a dolgát kisétált.
Szememmel átfutottam a lapot.
Minden egyezett. Remegő kézzel aláírtam a lapot.





- Köszönöm kedves.
Fel se tűnt, hogy eközben odajött hozzám, csak amikor elvette a lapot a kezemből akkor tűnt fel.
Az ajtó kinyílt, és egy gorilla szerű ember jött be rajta.
- Sam, kérem kísérje el az ügynököt. A kiképzőtáborba megy. A dolgát tudja.- intett a gorillának.
- Viszlát kedves. – intett még Mr. Graham, majd a gorilla megragadta a kezem, és elráncigált a teremből. Majd végig egy folyosón.
- Magamtól is tudok járni.- szisszentem rá, de a gorillát ez cseppet sem érdekelte. Tovább rángatott. Már harmadszorra kanyarodtunk el. Nem tudtam hová visz. Még sose voltam itt.
Majd végre megállt. Bementünk egy szobába, ahol már várt ránk Victoria. A gorilla elengedett, és a falmellé állt mint egy őr. Mert az is volt. Victoria rám nézett, és gonoszan elmosolyodott.
- Gyere.-szólt flegmán.
Követtem. Egy raktár szerűségbe mentünk át. Magas polcok álltak mindenütt, hatalmas terem volt. A polcokon számok álltak. Egytől kitudja meddig.
- Ezek a kiképzőtáborban lévő emberek számai. Amíg a kiképzőtáborban tartózkodsz a neved a számod. Mindenki így fog ismerni. Többé nem Selena vagy. – kezdte el darálni a dolgokat Victoria. Majd előhúzott egy tárgyat. Korábban nem láttam még ilyet. Mióta én voltam kiképzőtáborban láthatóan változott egy pár dolog. Victoria felém tartotta a gépet, és megnyomott egy gombot. Az csippent egyet, és egy számot jelzett ki.
- Mától kezdve a neved 103. Kérlek kövess.-ezzel elindult A polcok között.
Hirtelen megtorpant, és szembe állt az egyikkel. A polcon egy szám állt. Ó bocsánat a nevem. Mivel pár perce Victorian drágaság átkeresztelt 103-á. Röhej. Ha nem lennék abban a helyzetben amiben most vagyok, leütném a csajt.
A nevem felett a polcon terepmintás ruha hevert.
- Itt kell hagynod mindenedet amid van. A ruhát kérlek vegyed át. Csak a cipőd maradhat.
A táskát leraktam a polcra, de Victoria drágaság közbe szólt.
- A tartalmát egyesével rakjad kérlek ki a polcra. Ez előírás.
Ahogy kérte elkezdtem kipakolni a táskámat. Először a slusszkulcsomat. A zsepimet, tampon, pénztárca, házkulcs, fésű (nem is tudom ez, hogy került bele) Beretta M9. A szemem sarkából láttam, hogy Victoria megriad, de nem szólt semmit. Majd a telefonom. Ahogy belenyúltam azzal egy időben meghallottam az idióta csengőhangomat. Kihúztam, és a kijelzőre néztem.
Justin.
Olvastam le.
- Kérlek nyomd ki.-szólt rám Victoria drágaság. Kérésének eleget adva kinyomtam, és közvetlen utána ledobtam a földre, majd rátapostam. A telefon reccsent, ezzel jelezve végét. Még csak az hiányozna, hogy belenyúljanak a telefonomba. Bármit kinéznék ezekből.
Felvettem a földről a telefon maradványokat, és a polcra raktam. Majd az üres táskámat is mellé dobtam.
A mellettem álló lányra néztem, várva következő teendőmet.
- Öltözz át.
- Itt?
- Igen.
- Hogy hová fejlődött a perverzió emberek. Rettenet.-gondoltam magamban, majd hátat fordítva Victoria drágaságnak elkezdtem átöltözni. Először lehúztam a kapucnis pulcsimat, és átvettem a fekete rövid ujjút, majd arra a terepmintás kabátot. Majd ugyanígy megszabadultam a fekete nadrágomtól, és felvettem az újat. Mindent a polcra helyeztem, és hátat fordítva a titkárnőnek elkezdtem vissza venni az airforce-omat.
- Még valami óhaj?-kérdeztem tőle.
De választ már nem kaptam.
Utoljára még éreztem egy szúró érzést a nyakamnál, majd elsötétült a világ.






Mivel ez volt az első évad utolsó fejezete, ki szeretném kérni mindenkinek a véleményét arról, hogy hogyan tovább. A történetnek még közel sincs vége, és már rengeteg ötletem van, s tervem a folytatására. Viszont mostanában bevillant egy új ötlet, és egyből papírra (vagy is laptopra :D) vetettem. És mit mondjak, meg született egy új történet. Már megírtam a prológust, és az első fejezetet, és megcsináltam a blog fejlécét. (első saját készítésű fejlécem. Taps nekem)  Szóval folyamatban van a második blogom is, csak megszeretnélek kérdezni titeket, melyik jöjjön előbb.
A Glock17 második évadja
vagy
Az új blog, amin mostanában annyit dolgozok?
:)
A döntést rátok bízom, írjátok meg kommentben vagy, ha az túl macerás oldalt szavazzatok! A legjobb, ha mint kettőt teszitek. :)
Na de a részről mit gondoltok? Jó évad záró? :D
Várom a kommenteket!


Amber Moore

8 megjegyzés:

  1. nagyon jó volt várom a második évadot :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó :) mit csináltak 103 (Selenával) Várom a 2 évadot::DD <3 Bogi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D köszi, majd minden kiderül! :) Amint lejárt a szavazás ideje, és kiderül, hogy melyikre szavaztak többen. (eddig a második évadra :D) szóval utána hozom:)
      Xx Amber <3

      Törlés
  3. Jesszus..nagyon jó lett a befejezés, bár elég kiakasztó, hogy itt hagytad abba :) na mindegy.. :) kár hogy nem lehet olyat a szavazáson, hogy mindkettő egyszerre . De nagyon kíváncsi vagyok mindkettőre. :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :DD ezt a hatást akartam elérni, köszi. :) Ha most a második évadot szavazzák is meg, annak ellenére az új blogba is bele fogok kezdeni egy kicsivel utána. :) Nagyon sok ötletem van ahhoz is, szóval no para. :D
      Xx Amber

      Törlés
  4. Szia drága!
    Nagyon sajnálom, hogy csak most kommentelek, de csak most vettem észre, hogy ehhez a részhez még nem írtam :"D
    Nagyon jó lett ez a rész, és őszintén
    mondom, most nehéz döntés elé állítottál.Új blog vs második évad.Hát jajj.Szívesen olvasnék tőled mást is, viszont a Glock17
    folytatására is kíváncsi vagyok.Szóval nem
    tudok dönteni.Legyen mindkettő:D
    Mint már mondtam, csodás évadzáró volt.
    Ölel, Aurora.<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Aurora!
      Mit mondjak? Jobb később mint soha! Ha csak most is, de nagyon örülök, hogy kommentoltál, sokat jelent nekem minden kis vissza jelzés :)
      Örülök, hogy tetszik. Mindenképpen lesz új blog is, és második évad is, mivel mindkettőhöz van már rengeteg ötletem. A szavazást csak azért indítottam, hogy ti döntsétek el melyikkel folytassam előbb. :) De már biztosan mindkettő lesz.
      Köszönöm minden kedves sorod!<3
      Xx Amber

      Törlés