9. fejezet

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm a két új feliratkozót. És köszi Tiffany Jakab és Betti Balog, hogy kommentoltatok az előző résznél! (Majd most se felejtsetek el :D) 

Köszönöm, édesek vagytok. :)

Ez a rész most kicsit hosszabb lett, remélem ennek örültök majd. Továbbra is kommentoljatok bátran, és ha tetszik a blog iratkozzatok fel! :) Jó olvasást!

Ui.: Imádás van :D

Amber Moore

9) Fast cars

Délután, amikor már vagy egy órája próbáltam valami ehetőt össze dobni, megcsörrent a mobilom.

- Halló.-szóltam bele, miközben épen egy tojást törtem ketté a serpenyőm felett, de sajnos sikertelenül, mivel a tojás héja is bele ment.

- Szia Babe.- szólt bele Justin.

- Justin? Honnan tudod a számomat?-kérdeztem furcsállva.

- Zayntől.- felelte. Ah-a, hát így még mindig nem volt világos, mivel egyiküknek se adtam meg a számomat. Bár Zaynnel kapcsolatban sok mindenre nem emlékszek, kezdve azzal, hogy egy pillanatára se emlékszek annak az éjszakának, amikor mi ketten, hát izé... lefeküdtünk. Szóval simán lehet, hogy azon az éjjelen megadtam neki a számomat.

- Aha, értem.- feleltem és közben felvágtam egy paradicsomot egy kézzel, ami lássuk be, eléggé nehéz feladatnak bizonyosul, pláne úgy, hogy ha a két kezemet használom akkor se remekel valami jól a főzés terén.

- Na, igen. Szóval akkor ma legyen a vezetés?-kérdezte.

- Milyen vezetés?-ráncoltam a szemöldökömet.

- Tudod. Úgy egy öt órája még könyörögtél, hogy segítsek jogsít szerezni. Rémlik már?- Ja, hogy az! Tényleg... Basszus, pedig, azt is terveztem, hogy elmegyek edző terembe, kicsit edzeni, mivel a mai bokszolás után tökre megjött a kedvem a verekedéshez.

- Hát edzeni készültem, de végül is...-kezdtem, de félbe szakított.

- Uh, örülök, hogy neked se jó, mivel közbe jött valami. Akkor holnap?-kérdezte.

- Főnök itt vannak.-hallottam a háttérben valaki hangját.

- Most mennem kell.-és kinyomta.

- Mi a picsa?!-meredtem a telefonomra. Ez most komolyan lerakott?! Bunkó.

Miután Justin lerakott, én meg odaégettem a kajámat, úgy döntöttem elmegyek egy étterembe enni.

Egy hozzám közeli kis olasz étterembe. Leültem egy asztalhoz, ledobtam a táskámat magam mellé, és vártam, hogy kiszolgáljanak.

- Jó estét. Mit hozhatok? -jött oda hozzám egy kedves pincér lány.

- Szia. Szeretnék kérni, egy Gin tonikot, és egy étlapot.

- Máris hozom.

- Köszönöm.

 Miután a lány elment, körbenéztem az étteremben, és egy ismerős frizurán akadt meg a tekintetem. Hát ez nem lehet igaz. Felálltam és oda sétáltam.

- És képzeld el,... - mesélte izgatottan a lány a vele szemben ülő srácnak, aki ugyanennyi izgatottsággal bámulta a melleit.

- Maki.-köszöntem. Mire Zayn boldogan fordult felém. - Hát te?-kérdeztem.

- Ekkora véletlent. -nézett rám Zayn, majd fel állt és nyomott egy puszit az arcomra. Hát még mekkora, gondoltam magamban.

- Hmm.- hümmögött a lány, arra várva, hogy bemutassanak minket, Zayn által, de mivel, Zayn boci szemekkel nézett rám, segítségért könyörögve, bizonyára elfelejtette a lány nevét (tipikus), gondoltam, hogy én mutatkozok be.

- Szia, örülök, hogy megismerhetlek. Zayn nővére vagyok. Selena.- mutatkoztam be. Tudom, kicsit kamuztam, de pont unatkoztam, és kíváncsi vagyok mit fogunk ebből kihozni a bátyuskámmal.

- Oh. - csodálkozott el a lány, majd folytatta -Én is örülök. Ashlyn vagyok.

- Hát, ez is meg volt.- mosolygott rám Zayn. -  Mi lenne ha, velünk vacsoráznál, tudom mennyire megviselt a szakításotok Justinnal, és most egyedül érzed magad.- vagyis untatja a lány társasága.

- Oh, kedves vagy. De nem akarlak titeket zavarni.- nézetem a „gyönyörű” párra.

- Áh, dehogy zavarsz. Én is örülnék neki, és így közelebbről is megismerhetnélek téged Selena. - mosolygott rám Ashlyn kedvesen.

Így kerültem velük egy asztalhoz.

- Oké.-nézett ránk Ashlyn.- Akkor mesélj magadról egy kicsit kezdés képen Selena. Mi ez a szakítás? Ki ez a Justin? Tudod imádom a drámát.-tette kezeit a kebleire.

Hát ha imádja, akkor kap egy rakással.

- Hát igen, Justin.-sóhajtottam egyet, és belekezdtem egy kitalált történetbe.- Már több éve együtt voltunk, amikor  egyik éjjel későn értem haza, és képzeld el, hogy beléptem a lakásba, ami csak úgy hozzá teszem az enyém, még nem is az, hogy én lakok nála, hanem fordítva. Na de, a lényeg az, hogy bementem, és egyenest, mentem, volna a hálószobába, már dőltem volna bele a puha ágyamba, mivel ilyen későn másra se vágy az ember, csak hogy aludhasson. De az a mocsok éppen valaki mással volt.

- Jaj, ez olyan borzasztó!-tette a kezét a szája elé.- És ismered a lányt?

- Úgy érted a lányokat?- Ashlyn olyan döbbenten nézett rám, mire én csak bólogattam, és tovább meséltem a sztorit.

Hát, mit ne mondjak, jól lehazudtuk Zaynnel a  csillagokat is az égről Ashlynnek. Miután rájött, hogy hülyék vagyunk, arra hivatkozva, hogy az egyik barátnője üzent neki, hogy el kellene egy kis segítség (tipikus szöveg, hogy ha valaki menekül egy randiról) itt hagyott minket.

Most hozták ki a desszertet. Én csokis tortát rendeltem, Zayn meg málnásat. Egy pincér ide hozzta nekünk, majd jó étvágyat kívánt, és elénk rakta az említett édességeket. Egyből rávetettem magam az édességre, és Zayn is így tett, csak egy volt a ... öhöm, zavaró, hogy Zayn is az enyémet kezdte el enni.

- Drágám, ízlik a SÜTIM?!-kérdeztem meg, és a süti részt direkt kihangsúlyozva Amire ő csak elröhögte magát, rám mosolygott, és a jó kedvtől csillogó sötét barna szemeivel, így felelt:

- Isteni.-és tovább habzsolta. Ahhh! Olyan. Idegesítő.

Ekkor megcsörrent az asztalon heverő telefonja, de mivel éppen a képét tömte a csokis tortámmal, így én gyorsabban kaptam fel a telefonját.

Először mérges lett, majd legyintett, ezzel fel is adva a dolgot, és ette tovább az édességet.

- Halló.-szóltam bele.

- Itt főnök.- hallottam meg Justin hangját, a vonal túl oldalán - 10 percen belül legyél itt. Meg kell még beszélnünk a holnapi...

- Sel, add már ide a telefonomat.- mondja eléggé hangosan Zayn, ahhoz, hogy Justin is meghallja.

- Babe?-kérdezi furán. És már előttem is van, ahogyan felhúzza a tökéletes szemöldökét. Tökéletes?! Miket zagyválok itt össze, azok csak.. izé.. szemöldökök.

- Szia.-köszönök neki, kicsit zavarban.

- Hol vagytok?- kérdezi de mielőtt még válaszolhatnék, Maki kitépi a kezemből a telefonját.

- Halló.- szól bele Zayn, és közben morcosan néz, rám. Amit inkább aranyosnak találok, mint ijesztőnek, így halkan kuncogok, míg ő tovább beszél, kis hallgatás után.

- Máris ott vagyok.-mondja komolyan, majd ki nyomja a telefont. És int egy pincérnek, akitől kéri a számlát.

- Mi ilyen sürgős?-kérdezem flegmán. Amíg ő kifizeti a kajánkat.

- Valami.- válaszol, és már fel is áll. Én meg követem.

- Mi ez a nagy titokzatosság?- horkantok fel.- Vissza adja a pornó filmed, vagy mi a fasz?- röhögök.

Ezen ő is elvigyorodik.

- Kicsit élénk a fantáziád, nem gondolod?-kérdezi, majd meg áll a kocsija előtt.

Átnézek a válla felett ahol egy fekete Audi A6os parkol, sötétített üvegekkel amit ő neki feleslegesnek találok, bár én tutira rakatnék fel rá sötétítőt. Ha mennék dolgozni, elvégezni a piszkos munkát, akkor legalább nem látnak be.

- Szia Selena.- ölelne át és már búcsúzkodna, de én magam elé teszem a kezem, és megállítom a mozdulatát.

- Áh,Áh,Áh.- rázom meg a fejem, és így folytatom.-Megyek veled. Mit gondoltál majd csak úgy le koptatsz?-húzom fel a szemöldökömet.

Zayn sóhajt egyet, de tudja már, hogy milyen akaratos tudok lenni, így szó nélkül engedi, hogy beszálljak mellé az anyós ülésre. El fordítja a slusszkulcsot, és a kocsi életre kell. A következő pillanatban már az utakat szeljük.

Már vagy 10 perce megyünk. A sötét táj a szemem előtt össze mosódik. Eddig egyikünk se szólt semmit. Mind a ketten a gondolatainkba merülve bámultunk ki a fejünkből, majd Maki felsóhajtott, és így szólt:

- Sel, ha tudnád, hogy engem emiatt még kinyírnak..-célzott arra, hogy elvisz Justinhoz.

Felröhögtem, és megráztam a fejemet, jelezve ezzel, hogy ez hülyeség.

Zayn bekanyarodott jobbra, majd egy NAGYON nagy ház tárult a látóköröm elé, amit egy „kisebb” kert vett körül.

 

Ahhoz képest, hogy nulláról indítottunk mind a ketten, azt hiszem, ő kicsit jobban keres mint én...

Zayn odahajtott a garázshoz, majd megnyomott egy távirányítón egy gombot, ami kinyitotta a garázs ajtaját.

- Ugye ez most csak egy álom? Vagy komolyan ott áll F12-es Ferrari???- néztem teljesen ledöbbenve a barátomra.

- Hát igen, Justinnak autó mániája van.

- Hát még nekem!- horkantok fel, és még abban a pillanatban kiszállok Zayn kocsijából, és oda sétálok az autókhoz.

Pontosan öt autó állt a garázsban. Az említett f12-es, egy Porsche 911 turbó, Maserati mc12, egy Range Rover vogue matt fekete festéssel és golyó álló üveggel (??!), és egy Audi a8-as.

- Selena.- szól rám Zayn.

- Mi? Igen.- fordulok felé, miközben, még mindig a gyönyörű kocsikon jár az eszem.

- Komolyan rosszabb vagy mint egy fiú.-röhögi el magát.-Viszont gyere, mert Justin vár rám.

- Hát jó.- felelek, és elindulok felé. Zaynnel kisétálunk a garázsból.

- Van kocsid?- kérdezi.

- Hát, sokat lopta..-majdnem kimondtam, hogy sokat loptam már munka közben, de hamar észbe kaptam, és kijavítottam magam, remélhetően még épp időben..- Nincs, de nagyon szeretnék. Vezetni eléggé jól tudok, egy régi haverom autóversenyző volt, és vele gyakran jártam vezetni, neki is annyi kocsija volt.

Ekkor érünk fel a házba.

Egy nappali helyiségben álltunk, ami csak úgy, öhhm 10 szer nagyobb mint az én egész lakásom egybe véve.

 A nappaliban Justin és egy srác épp akkor sétál el, és mind a ketten felénk kapják a fejüket.

- Én mondtam neki, hogy nem jöhet.-kezd védekezni Maki egyből. - De tudod milyen makacs..

Justin oda súg valamit a gorilla szerű haverjának, aki erre kimegy a helységből.

- Hát ez így nem valami frankó, mivel, dolgoznunk kellene.-mondja Justin, és ettől én tök zavaró, és felesleges tényezőnek érzem magam. Ekkor megcsörren a mobilom. Felveszem annak ellenére, hogy nem ismerem a számot.

- Halló.-szólok bele.

- 189845ös ügynök szeretnék érdeklődni afelől, hogy végzi-e rendesen a munkáját. Tudjuk négy hónap munka időt kapott, de a dolgok úgy alakultak, hogy mától fogva 1 hetet kap, hogy végezzen Malikkal. Meg értette? - az ismeretlen férfi teljesen ledöbbentett a hírével. Hogy egy hét??! Ez most komoly? Még azt se tudom ki ez az ember... Viszont tudom, hogy nyugodtnak és magabiztosnak kell mutatnom magam ezért a következőt felelem.

- Megértettem. Mi a pontos dátum?

- Ma van november 15., így Önt 22.-én megkeresi a cég. A munkája nem elvégzésének a következményeit már úgy is tudja. Ezért már csak egy kérdésem lenne Önhöz.

- Igen?

- A cég előre is szeretne a születésnapja alkalmából gratulálni, és afelől érdeklődni, hogy mit szeretne idén kérni.

- Egy Range Rover evoque-ot vagy egy Audi a8-ast. Lepjen meg. - miután elmondtam, már halottam, hogy a túl oldalon már bontották is a vonalat, így én is kinyomtam a számot. Justin és Zayn eközben ugyanott álltak és rám néztek, kérdő tekintettel.

- Ha gondolod leléphetek macsókám.- szóltam oda flegmán Justinnak.- Én aztán nem leszek zavaró tényező!-horkantottam fel.

Justin felsóhajtott.

- Zayn menny el. Ezt most intézd el egyedül. De kérlek ne baszd el, ezek nagy emberek. Ha bármi van csörögj azonnal!-nézett fontoskodóan Justin Makira, aki bólintott és kiment a helységből. Így maradtam egyedül Justinnal.

- Hát jó.-nézett rám.- azt hiszem csak mi maradtunk.

- Hát te micsoda megfigyelő vagy!-kaptam a kezem a szám elé.

Ő felröhögött, majd így szólt: - Mit szeretnél csinálni? Playstationőzni, medencézni, vagy vezetni?

Könnyebb kérdést is feltehetett volna, de amikor eszembe jutottak azok a gyönyörű kocsik egyből tudtam mit válasszak.

- Vezessünk!-vigyorogtam rá. Ő is elmosolyodott, majd elindult velem a garázs felé, ahol az előbb jöttünk Zaynnel.

- Mi ez a nagy autó mánia nálad?-mosolygott rám. Huh, hát igazából én se tudom mikor kezdődött el nálam ez a fiús autó iránti rajongásom, de az biztos, hogy mindent tudok, amit az autókról csak tudni lehet, és teljesen a megszállottja vagyok a kocsiknak.

Justin oda sétált a fal mellett lévő kis polchoz, amin a kocsik kulcsai voltak.

- Válassz.

- Uhhh, nem tudom melyiket válasszam, ez olyan nehéz döntés.-igazából az f12-es és a Porsche 911 turbó között filóztam, de végül az f12-es mellett döntöttem. Felvettem a kulcsát a kis polcról, megnyomtam rajta zár feloldó gombját, ezzel halhattunk egy kis sípolást, majd megindultam a gyönyörű jármű felé. Justin is követett, de amikor a vezető felőli irányba kezdtem el menni, egyből rám szólt:

- Én vezetek, nem te!- szólt rám, amire én csak megforgattam a szememet, és durcásan át slattyogtam a túl oldalra.

- Komolyan, olyan vagy mint egy kisgyerek!- a száz wattos mosolyára, amivel engem kémlelet, én csak kinyújtottam a nyelvemet. Fel röhögött, majd meghallottam a motort, ahogy beindította. És már szeltük is az utakat.

- Most én jövök! Én is akarok vezetni, már vagy órák óta csak te mész..- hisztisen toporzékoltam, miközben a valóságban csak egy 17 perce mentünk az autópályán.

Justin azt hiszem megunhatta, a hisztimet, amit vagy már 10 perce nyomattam, mivel félre húzódott, leállította a motort, és a kezében a slussz kulccsal felém fordult és elkezdte mondani a monológját, én meg csillogó szemmel vizslattam, mikor adja át a kulcsot.

- Babe. Ez egy Ferrari..- kezdte el, de én egyből közbe vágtam.

- Ez egy Ferrari f12-es, méghozzá limitált kiadás, látszik az ülésen. Kényes kocsi, nagy lóerő... stb. Justin. Tudom, és vigyázni fogok rá. - A fiú arckifejezése egy kis habozás után meglágyult, és én már tudtam, hogy nyert ügyem van, ezért kikaptam a slusszkulcsot a kezéből, át mentem a túl oldalra, majd beindítottam a kocsit.

8. fejezet

Helló mindenkinek!

Először is szeretném megköszönni Balog Bettinek, hogy olvasod a blogomat, és általában mindig írsz kommentet. Köszönöm, hidd el ez nekem nagyon sokat jelent. :)

Sajnálom, de tegnap nem maradt időm a blogolásra, így csak ma tudtam hozni az új részt.

De mielőtt még elkezdenétek olvasni, szeretnék megkérni mindenkit arra, hogy ha elolvastátok a részt, feltétlen hagyatok magatok után nyomot, hogy tudjam hányan vagytok, ti olvasok. Annyi is elég, ha csak annyit írtok, hogy elolvastam, a lényeg, hogy tudjam, hogy van aki olvassa a blogot. Mivel a statisztikák azt mutatták, hogy mostanában nagyon kevesen nézitek. Nagyon remélem, hogy ennek ellenére vagytok egy páran, és, hogy most több komment fog érkezni mint az előző részekhez.

De nem is húzom tovább a drága időtöket, jó olvasást! 

Amber Moore

8) Én az álbarátnő

Már vagy két órája, hogy Justin álbarátnője vagyok. Igazából minden a régi köztünk, csak az más, hogy a fél suli legszívesebben eltenne láb alol. Egy órával az után, hogy Stellának azt  hazudta Justin, hogy a barátnője vagyok, azután már mindenki ebben a hitben élt. Ezt onnan is tudom, hogy Zayn vagy 30 perccel a történtek után már erről faggatott:

- Szóval, hallottam egyest-mást...

- Nem járunk.-vágtam rá egyből.

- Akkor, miért terjeszti mindenki az ellenkezőjét?-nézett rám kérdőn.

- Én mondhatni az álbarátnője vagyok.-röhögtem.-Stellát nem tudta lerázni, és hát ezért előrukkolt velem. A „barátnőjével”.

- És neked ez még kapóra is jön.-röhögött Zayn.

- Miért jönne?-húztam fel a szemöldökömet, és kérdőn néztem fel Makira.

- Selena, gondolj bele! Bármikor lesmárolhatod, és ráfoghatod, hogy csak azért volt, hogy hihetőbb legyen a színészkedés.

- Te hülye vagy. - röhögtem fel.

- Az lehet, de te még nálam is hülyébb vagy.- mosolygott le rám.

A nap vége felé már mindenki tudta, hogy Mr. én vagyok a földön a legdögösebb, össze jött velem. Csak egyet nem tudtak, hogy ez nem volt igaz.

Az utolsó óránk tesi volt. Lementem az öltözőhöz, és benyomtam az öltöző ajtaját.

- Stella, még van esélyed, ne..-mondta az egyik lány a padlón síró Stellának, de amikor meglátott csöndben maradt.

- Oh, bocsi, zavarok? Szívesen kimegyek. Végül is ez egy női öltöző, nem is értem miért zavarlak itt titeket.-gondoltam magamban.

Mandie, aki az imént még Stellát vigasztalta elém állt, és így szólt:

- Nem tudom mit gondolsz ki vagy te Selena. De egyet tudj, ha valaki a legjobb barátnőmnek keresztbe tesz, az pórul jár.-ohó ez most valami fenyegetésféle akart lenni. Ó, ne! Már előre, úgy félek...

- Hát barátnőkém, az fix, hogy nem tudod, ki vagyok, mivel ha tudnád, akkor hozzám se mernél szólni. - néztem rá lenézően. Komolyan, ez a csaj tökre nem ismeri a múltamat, szóval ne baszakodjon velem ha kedves az élete. Lemerem fogadni, hogy rettegne tőlem, ha tudná, hogy bűntudat nélkül képes vagyok embereket ölni.

Ekkor belépett az öltözőbe a torna tanár ezzel megakadályozva, hogy Mandie válaszolhasson, és azt mondta, hogy idézem: „Lányok négy perce elkezdődött a torna óra. Toljátok ki a seggeteket az öltözőből.”

Miután kimentünk az öltözőből, és átmentünk a tesi terembe, a megszokottól eltérő kép várt minket.

A fiúk is ott voltak, és a fiúk tanára is. Normálisan külön van tartva a lányoknak és a fiúknak az óra, de úgy látszott ez most máshogy lesz.

- Rendben.-szólalt meg a tanár.- Mint gondolom feltűnt, ma együtt tartjuk meg a tesi órát. Manapság nagyon sok fiatal lányt támadnak meg, és sok fiú keveredik bele utcai verekedésbe. Hogy elkerüljünk mindenféle bonyodalmat, vagy akár sérülést, szeretnénk nektek tanítani pár mozdulatot.- ez-az boksz óránk lesz. Imádok bokszolni.

- Először is, szeretnék kérni két lányt akik, be mutatják tudásukat. Nem muszáj, hogy jól tudjatok bokszolni, mutassátok meg kérlek, hogy magatoktól miket tudtok. És majd utána mutatunk pár új lépést, vagy korrigálunk titeket. Hát akkor az első páros legyen Selena, és szeretne valaki kifejezetten vele lenni? - erre Mandie felemelte a kezét a magasba, magabiztos mosollyal az arcán. Ha tudná, hogy milyen jó vagyok ebben, nem mert volna velem kikezdeni. De hát, ő nyúlkál a tűzbe, ő baja is lesz ha megégeti magát vele.

- Oké lányok. Kérlek gyertek ide.- ezzel oda sétáltam a tanárnőhöz, aki átnyújtott nekünk két-két bandázst. Én rutinosan feltekertem a kezemre. Anno minden nap ezzel a mozdulattal kezdtem a napi edzést. Mandie már nem volt ilyen egyszerű eset. Megpróbálta feltekerni magának, ahogy gondolom filmekben látta, de pont ellenkezőleg rakta fel. Ezért segítettek neki a tanárok. Amíg ő neki magyarázták, és megmutatták, hogyan kell használni, és felrakni a bandázst, én addig megkerestem a szememmel Justint. Vicces volt mert amikor, rá nézetem éppen akkor nézett  ő is engem. Elröhögtem magam és szívecskét mutattam a kezemmel felé. Mire ő is röhögött egyet, majd meg nem várva a következő reakcióját, megfordultam és oda mentem Mandiehez, hogy elkezdjük végre.

Be álltunk az ideiglenesen kinevezett ring helyére. Bementem középre és felé nyújtottam a kezem. A boksznál ez a másik fél iránti kellő tiszteletet jelképezte. Mandie is közelebb jött, de miközben, össze érintettük az öklünket ezt suttogta:

- Most meg látod, mi lesz azzal, aki bántja a szeretteimet.- Oh-ho. Mekkora önbizalom, kár, hogy mind hiába.

- Majd meglátjuk kislány.

- Rendben lányok kezdjétek.-szólt a tanár.

Mandie egyből megindult, ami a kezdők tipikus hibája. Elhamarkodott, rosszul bemért ütéseket védtem ki sorjában. Majd egyszer elkezdtem unni már, hogy mindig csak védek, így bemértem egy ütést az állkapcsára. Amikor eltaláltam kicsit, meghátrált, az ütés erejétől, de még nem dőlt ki teljesen. Velem meg sajnos elkapott a hév. Belerúgtam a bordái közé. Mandie ennél a rúgásnál már felborult, és a földön volt. Én meg tovább ütöttem, pedig  már a földön hevert. Az arca már pár részen véres is volt.

Halkan hallottam ahogy a nevemet ordítják, hogy hagyjam abba, de valahogy nem érzékeltem őket. Csak én voltam és Mandie. Mintha egy burokba lettem volna. Nem érzékeltem a körülöttem lévő történéseket, és csak ütöttem, és ütöttem, majd egy kar elemelt az ájult Mandie testétől. Ekkor tértem vissza.

- Babe, jól vagy?-fürkészte a tekintetemet Justin. Amikor végre teljesen magamhoz tértem, rá néztem. És akkor fogtam fel mit csináltam. Majdnem megöltem az egyik iskola társamat. Basszus.

- Meg vagyok.-bólintottam. Justin átölelt, és nyugtatóan simogatta a hátamat.

- Amúgy szép volt. Ügyes vagy.-suttogta még, mire én elröhögtem magam.