3. fejezet

Sziasztok,

nagyon örülök, hogy páran kommentoltatok az előző résznél, édesek vagytok. :) Végre itt a hétvége, nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én már nagyon vártam, hogy ne keljen minden reggel korán kelni, és suliba menni... 

Meghoztam a 3. fejezetet, jó olvasást hozzá, élvezzétek a hétvégét, nézzetek Tv-t, egyetek sok csokit, és látogassatok gyakran a blogomra. Millió puszi:

Amber Moore

3) Közös múlt

Amikor tesi után, Justin elém állt, és kivette a kezemből az energiaitalomat amit éppen ittam, és egy laza mozdulattal bele ivott, egy emlék ugrott be.

- Na most meg mi a jó büdös francot fogunk magunkkal kezdeni??-akadtam ki teljesen. Már vagy órák óta ültünk az utcán, és nem volt hol aludnunk se ételünk, se italunk, már a kikészülés szélén álltam és ezt szerintem ő is látta rajtam.

- Nyugodj meg életem! Kitalálok valamit, hogy ne keljen többet az utcán aludnunk.

- Vagyis ma itt fogunk?!- Készültem ki idegileg teljesen.

Két vihogó lány sétált el előttünk. Ő beállt eléjük, kivette az egyik kezéből az energiaitalát, ivott belőle egy kortyot, majd így szólt:

- Kajátok is van?

- Seggfej.. - mormolta az egyik, elsétáltak, és otthagyták a lökött haveromat.

- Kérsz?-sétált oda hozzám a szerzeménnyel.

- Te tök hülye vagy.-vihogtam.

- Most meg vagyok sértve.-tette a kezét a szívere.

- De pont ezért szeretlek annyira. Most meg add ide azt az energiaitalt Justin, mert mindjárt szomjan halok.....

Rámeredtem a fiúra, aki kísértetiesen hasonlította az "én Justinomra", és furcsáltam, hogy ő nem ismer fel engem, mivel csak ő lehetett az. Ő, akivel az egész életemet leéltem. Ő, akit amióta a cégnek dolgozom, nem láttam.

Ő, aki húsz éves és semmi keresni valója nem lenne egy gimiben. Amúgy, nekem se, de a cég mindent elintéz.

- Hány éves vagy?-kérdeztem.

- Épp elég.

- Mi a neved cicám?-folytatta.

-El..-mondtam volna az előző nevemet megszokásból, de gyorsan kijavítottam magamat.- Selena. Te?

- Justin.

- És véletlenül nem ismersz egy Lilly Babe nevű lányt?

A legrégebbi nevem hallatán a tekintette ködös lett és elkomorodott.

- Te igen?-nézett rám szúrós szemmel.

- Igen.

- MI?-kérdezte ledöbbenve.-és hol van? Láthatom? Jól van? Honnan ismered...- bombázott a kérdéseivel, mint egy izgatott kisgyerek.

- Onnan, hogy én vagyok Lilly Babe.