13. fejezet

Sziasztok kis olvasóim!

Az előző résznél, eléggé sok komment érkezett, aminek nagyon örültem. Jó olvasni, hogy tetszik nektek, amit írok, és mindig feldobjátok ezzel a napjaimat. Remélem a mostani rész is tetszeni fog majd mindenkinek, ez most sokkal hosszabb lett mint az előző. :)

Jó olvasást!

Amber Moore

13) Stay strong little Lilly

És igen, ahogy gondoltam. Elkéstem.

Villámgyorsan állítottam le a kocsim motorját, és már pattantam is ki. A bőröndömet kivettem a csomagtartóból, és elkezdtem rohanni befele az épületbe, miközben magam mögött húztam a bőröndömet. Ránéztem az órámra. Jaj basszus, már....

- Baszd meg!- szitkozódtam. Mivel neki mentem egy hülye, gyök kettővel sétáló lánynak, így mindketten elestünk. 

- Minden oké?-kérdezte a lány. Szőke haját átrakta a válla másik oldalára, felállt, majd nyújtotta a kezét, amin a körmei feketére voltak festve, és lemertem volna fogadni, hogy vagy ezer karkötő csilingelt a mozdulataira a csuklóján. Felsegített.

- Igen, bocsi, csak húsz perc múlva indul a vonatom, és az osztályom már biztos vár rám, úgy egy fél órája,-pillantottam az órámra, ami immáron, már 8:54-et mutatott- ha csak nem hagytak itt..-röhögtem fel kínosan.

- Na ne mondd, hogy te még  gimibe jársz! Kinéztelek volna húszon-ötnek is. - Hát azt jól is tippelte.

- Hát mondjuk úgy, hogy ez bonyolult -néztem a világoszöld szemébe.

Rám mosolygott, olyan mindentudóan, majd a kezembe nyomta a bőröndömet.

- Másod nem volt?-kérdezte.

- Jaj, ne-kaptam a kezem a szám elé.-A  kocsimban maradt a táskám. Úr isten! Megkérhetlek rá, hogy vigyázol egy pillanatra a bőröndömre? Egy másodperc és itt vagyok. Köszi -mondtam, majd egyből elrohantam, vissza a kocsimhoz.

- Na? Már mindened meg van?-röhögött ki, amikor már vissza fele tartottam felé, a kezemben a fekete táskámmal.

- Igen, amúgy Selena - nyújtottam a kezemet felé, bemutatkozásul.

- Georgina - rázta meg a kezemet.

- Kérem a kedves utasokat, hogy a Queensbe utazók feltétlen vegyék célba a szerelvényüket, mivel a vonatok nyolc percen belül elindulnak az állomásról. Köszönöm a figyelmüket - mondta be egy vékony hangú nő a bemondóba.

- Oh, ez az enyém lesz - néztem Georginára. - Te merre mész? - kérdeztem.

- Ja, én az egyik ismerősömmel találkozom itt.. - vakarta meg a fejét zavarában. Úgy látszik ez kellemetlen téma nála. Nem tudom miért, de nincs is időm most ezen agyalni, mivel mennem kell.

- Hát jó, örülök, hogy találkoztuk, Georgina. És bocsi még egyszer, hogy így letaroltalak, mint egy tank.

- Jaj semmi baj, szívem, és hívj csak Ginának. Szia - mosolygott rám.

Én viszonoztam a mosolyát, intettem egyet köszönésként, és már rohantam is tovább, mint a Georginával való találkozásunk előtt.

Amikor odaértem, éppen az osztályfőnökünk lépet fel a szerelvényre, gondolom utolsóként, mivel a többieket nem láttam.

Gyorsan beszálltam én is, és utánam egy másodperccel az ajtó bezárult.

- Oh Selena! Mit ne mondjak, már hozzá vagyok szokva a késési hajlamaihoz. Már azt hittem ön se vonattal jön. Kérem üljön le az osztálytársaihoz.

Bólintottam, és elindultam a többiekhez. A szememmel Justint kerestem, de valahogy sehol se láttam.

- Ha pasijaidat keresed, kocsival jönnek - húzta fintorra a száját Stella, és látszott rajta, hogy most úgy gondolja, hogy ő mindent annyira jól tud. A csatlósaival együtt egy négyes fülkében ültek, a kis asztalaikon magazinok voltak kinyitva, a márkás kis táskáikkal együtt.

- Igen, tudom. Csak reménykedtem, hogy mégis jönnek. Gondoltam lenyomunk gyors egy laza hármast - szóltam be neki, ami láthatóan telibe talált a kis prüdikénél, mivel ha nem is feltűnően, de én észrevettem, hogy egy pillanatra levegő után kapott. Így most én voltam az akit a vigyorgás illetett. Megjutalmaztam egy nyertesek mosolyával, és helyet foglaltam egy másik fülkében, ahol senkit se ismertem. Beraktam a fülesemet, és elkezdtem zenét hallgatni.

Igazából már pár napja kész ideg voltam a cég miatt. A határidő közeledte megrémített. Még életemben nem volt olyan, hogy így megbuktam volna. És tudtam, hogy megfogok. Lehetetlen megtalálnom Malikot, úgy hogy Queensbe megyek.

Hirtelen egy ötletem támadt.

Kivettem a fülest, megállítottam a számot, és felhívtam azt akire most szükségem volt.

- Miben segíthetek gyilkológépem?-hallottam meg a túloldalról régi barátom hangját.

- Jó hallani a hangod - mosolyogtam.

- A tiedet is, hidd el. Most már biztosra tudom, hogy te tényleg túlélsz mindent.

- Hát igen, én már csak ilyen vagyok. Alex, azért hívtalak, mert kérnék egy szívességet.

- Neked bármikor. Mondjad - bíztatott.

- Kellene egy útlevél más adatokkal. És egy repülőjegy... - kezdtem el, de közbe vágott.

- Ácsi, ácsi. Kitől menekülsz Lilly? - a régi nevem furán jött most, mivel már kezdtem meg szokni a Selenát.

- A cégtől.

- Az nem lesz olyan egyszerű. Eléggé nagy maffia. Nekik dolgozol?

- Igen már két éve. És hát a mostani meló nem fog össze jönni, és mind ketten tudjuk mi következik akkor.

- Kinyírnak. Igen, a forgatókönyvet vágom. Ki lenne az emberünk? Kit keresünk? – kérdezte, gondolom segíteni akart abban is, amire viszont nem volt szükségem.

- Az most jelentéktelen. A lényeg, hogy amiket kértem, meg legyenek 22.-ére. De előtte egy nappal még rád csörgök, hogy megbeszéljük mi hogy legyen.

- Rendben életem, minden meg lesz addigra. Valami kívánságod van, hogy hova legyen a repülőjegy például?

- Mindegy, csak legyen jó messze innen.

- Oké, akkor valahol Európába nézek helyet.

- Oké, köszö... - kezdtem volna búcsúzkodni, de félbeszakított.

- Mielőtt még letennéd, szeretnélek figyelmeztetni valamire. Kicsivel több mint egy hónapja felhívott Katy.- Katy neve hallattára egy pillanatra eltátottam a szám a meglepettségtől. Katy volt az, aki bejuttatott a cégbe. Mindenem neki köszönhetem. Neki hála túl éltem az önálló életem húzós kezdetét. Ő általa ismerem Alexet is. Alex profi minden alvilági téren. Ha infó kell valakinek egy alvilági emberről, Alex az egyetlen, aki száz százalék, hogy tudja a kész életrajzát. Ezen a téren ő nagyon otthonosan mozog. Katy úgy szintén a cégnek dolgozik mint én, viszont amióta bejuttatott semmit se hallottam róla. Idáig Alexel se beszéltem. Gondolom ezért lepődött meg, hogy két év után a segítségét kérem. Jól ismer, és tudja, hogy kemény csaj vagyok, és feleslegesen nem hívogatok senkit se segítségért. Kitartó voltam. Mindig is.- Szóval felhívott, és eléggé kétségbe esett volt. Kapkodva hadarta, hogy mi történt. Ő is azzal jött, hogy nem tudott elintézni egy munkát. Megbízatást kapott a cégtől, hogy keressen meg egy személyt, és végezzen vele. De azt mondta, hogy egyszerűen nem találja, hogy rajta még semmi se fogott ki, de ez ez ember, mintha nem is létezne. Azt mondta, segítsek neki eltűnni, mert a cég hamarosan megkeresi, és annak nem lesz szép vége. Mondtam, hogy segítek, persze, egy napon belül készen vagyok vele. Ez így mind szép és kivitelezhető volt, csak egy dologgal nem számoltunk mindketten. A cég egy nappal hamarabb jött.

Én elmentem a megbeszélt időre helyre, és vártam Katyt.

De nem ő jött, ha nem a bátyja. Elmondta, hogy mi történt...-halkult el.

- Mondd, hogy nem...-suttogtam kétségbe esetten, miközben egy kövér könnycsepp gördült le az arcomon.

- De Lilly. Katyt megölték. A bátyja teljesen feldúlt volt. Mondta, hogy Katy őt is felhívta a vészhelyzetről, aki meg ezután egyből ment hozzá. Egy óra se telt el a telefon beszélgetésük után, de már elkésett.

- Ne!

- Ne tud meg, hogy festett. Nem simán megölték Lil, megkínozták. Derek férfi létére zokogott amikor eljött a találkánkra. Nagyon kikészült, és bosszút forral.

- Mi tévő legyek Alex? Én nem akarok meghalni… - mondtam kétségbeesetten.

- Nem fogom hagyni, hogy te is így járj, de hogy ne halj meg nem a megszökés a legjobb megoldás. Még gondolkozok ezen, de mindenesetre a repülőjegyedet is leszervezem. De légy óvatos. A cég sok kártyát tartogat még tarsolyában, az egyszer fix.

- Rendben, köszönöm, hívj azonnal ha támadt valami ötleted.

- Rendben Lilly, rám mindig számíthatsz, a lényeg, hogy maradj erős. Hamarosan megoldjuk ezt. Segíteni fogok benne. Még valami van?-kérdezte.

- Még egy. Kit kellett volna megölnie? Ki volt az aki szerinte nem létezik?-kérdeztem, hátha én ismerem, ha meg nem, szerettem volna utána járni, ki ez a megtalálhatatlan ember. De amit a következő pillanatban Alex felelt, az teljesen lesokkolt:

- Justin Baker.

Várom a kommenteket!:)

12. fejezet

Sziasztok szíveim!

Nem hiszitek el milyen boldog lettem, amikor haza értem, és megláttam, hogy már öt rendszeres olvasó van. Annyira imádok mindenkit aki feliratkozott, de most főleg téged Barabás Eszter, mert te voltál az ötödik feliratkozó. Szóval köszi. :) Igazából ezért is gondoltam, hogy felrakom a tizenkettedik fejezetet, mivel már ennyien olvassátok :) a blogot.

Tudom ez most nagyon rövid rész lett, sajnálom, de mentségemre legyen a következő sokkal hosszabb, és eléggé izgalmas is lesz, de többet nem is árulok el,  jó olvasást, és aki olvassa a blogot tényleg iratkozzon fel, mert ahogy látjátok ezzel nagyon fel tudjátok dobni a kedvem, és ezáltal könnyen lehet, hogy hamarabb hozom a részeket... :)

Amber Moore

12) Újabb megbízatás

 7 óra 45 kor csak úgy beestem a lakásomra. Szó szerint, mivel a nagy sietségemben, megfeledkeztem, hogy a bőröndömet közvetlen az ajtó elé raktam, és mivel megszokásból mentem volna be a lakásba, így megbotlottam a bőröndben, és rá egy másodpercre a bőrönd felborult, és vele együtt én is. Miközben felültem a földről szitkozódva a szerencsétlenkedésem miatt, egy A4-es méretű, kicsit vaskosabb borítékon akadt meg a tekintetem. A levelet, amin a nevem állt.

Felvettem a földről, és kinyitottam. Először egy papírt találtam benne, amin a következő állt:

189845ös ügynök!

A cég tudomást szerzett az Ön útjáról Queensbe, így a kirándulása alatt kapott egy újabb megbízatást. November 20-án éjjel 3:05kor találkozója van Daniel Gilberttel és a borítékot  továbbítania kell neki. A találkozó helye: Highland Park bejárata

A cég.

Mit is gondoltam. Elmegyek csak úgy simán „nyaralni”, úgy, hogy a cég ne tudjon róla, és ne kapjak extra munkát? Nem, ez lehetetlen. A szokásos forgató könyv van, mint mindig.

A levelet amin a feladatom állt, a pultra raktam, és bele néztem a boríték belsejébe. Amit láttam, az még engem is lesokkolt egy pillanatra.

Hatalmas mennyiségű kokain volt benne.

Nem agyaltam tovább, a borítékot a táskám mélyére süllyesztettem, megfogtam a bőröndöm, a másik kezemben a táskám, és a lakáskulcsot.

Hát, irány Queens.

Játszunk dílerestit.

Következő részt továbbra is kettő megjegyzés (komment) után hozom.

11. fejezet

Sziasztok!

Betti Balog kedvéért hamarabb meghoztam a 11. fejezetet, mint azt terveztem. Nagyon szépen köszönöm, hogy mindig kommentolsz, remélem tetszeni fog az új rész, és, hogy most többen adtok majd magatokról élet jelet.

FONTOS a történettel kapcsolatban:

Meg változtattam a tizedik fejezetben Selena nevét. A teljes neve SELENA ROBERTS.

Remélem ez nem fog titeket zavarni.

Jó olvasást szíveim, és jó éjszakát mindenkinek!

Amber Moore

11) Rózsaszín bandázsos lány

- Jó reggelt, miben segíthetek?

- Jó reggelt! Körülbelül egy héttel ezelőtt ellátogattam az edzőtermükbe, és mivel meg voltam elégedve az itt lévő gépekkel, szeretnék feliratkozni az edző terembe, és nem tudom, hogy van itt a nyitva tartás, meg az ilyenek, szóval, ha lehet, szeretnék mindent tudni, amit csak lehet.-az előttem lévő pult mögött ülő, 20 körüli lány kedvesen mosolygott rám, és egyáltalán nem nézett furán, hogy hétfő reggel öt órakor edzőterembe járok. Emiatt még inkább szimpatikusabbnak találtam.

- Nagyon örülök, hogy tetszett az edző termünk. És természetesen mindent amit lehet elmondok. A nyitva tartás hétközben reggel öttől van, este hétig, viszont sajnos hétvégenként az edzőterem nincs nyitva. Ahhoz, hogy itt edzhessél, ki kell fizetned a klubtagsági díjunkat, ami egy hónapig jó, és értelem szerűen havonta kell újat venni.

- Akkor én, ha lehet vennék is egyet, és mától fogva használnám is.

- Természetesen, várj egy pillanatot, és máris hozom a papírokat róla.- rám mosolygott a lány, és az asztala mögött lévő ajtón át távozott, majd pár pillanat múlva vissza jött, egy két oldalas a4-es lappal a kezében, és egy blokkal.

- Rendben, vissza is jöttem. Ezt itt írd alá.-mutatott a lapnak az aljába, és a kezembe adott egy golyós tollat. Én aláírtam, és vissza adtam neki a tollat, a lappal együtt.

- Köszönöm. És hat ezer forintot kérnék. Ja, a blokk itt van, a lapot meg a klub tagságodról a többiek közé rakom.-oda adtam neki a kért pénzt, ezzel megbiztosítva a klubtagságomat.

- Köszönöm.-mosolyogtam rá.

- Szívesen, az edzőterem arra van.- mutatott balra egy folyosó irányába.-de ezt te, úgy is tudod, az öltözőt, és a fürdőszobát is használatba veheted, mivel klubtag vagy. Amúgy mellékesen Rebekah vagyok, jó edzést.

- Selena, és köszönöm, meglesz.-intettem neki, majd elindultam balra, ahol egyből az öltözőt látogattam meg, hogy felvegyem az edző ruhámat.

Az edző terem annak ellenére, hogy még korán reggel volt, már tele volt emberekkel. Úgy látszik vannak még sportos emberek. A terem viszonylag nagy volt. Volt benne középen egy ring, voltak még boksz zsákok is, és egy pár futópad is be volt rakva. Pont azok amik nekem kellettek. A táskámat oldalra ledobtam, feltekertem a rózsaszín bandázsomat, és oda sétáltam az egyik zsákhoz.

Már vagy 10 perce vihettem be az ütéseket, és rúgásokat, amikor valaki kizökkentett a gondolataimból:

- Hé kislány!-oldalra kaptam a fejemet, és a ringből kinyújtózkodva nézett rám le egy kábé velem egy korú srác.

- Mi az?-néztem rá.

- A ringben is ilyen jó vagy?.- mosolygott.-Már egy ideje figyeltelek. Profinak tűnsz. Ki állsz velem?-kérdezte. Szeretem, amikor az emberek elismerik, hogy jól harcolok, ezért is esett jól, amit a srác mondott. Egyértelműen, bele mentem, és a következő pillanatban, már a ringben álltam, a sráccal szemben. Össze érintettük az öklünket, ezzel megadva a másik iránt való kellő tiszteletet, és meghirdetve, a meccs kezdetét.

Először ő ütött, amit én egyből kivétem. Pár ütése után vissza ütöttem, és el is találtam.

- Ne finomkodj! Látom, hogy vissza fogod magad, feleslegesen!-csattantam rá, mivel bosszantott, hogy nem kezel méltó ellen fél ként, mert lány vagyok. Szerencsére hallgatott rám, mivel a következő dolog amit éreztem, az az ökle volt a gyomromban. Elmosolyodtam és egyből vissza ütöttem. Egyszer én vittem be ütés sorozatokat, majd ő talált el engem. Már hosszú percek óta küzdöttünk, amikor láttam rajta, hogy elkezdett fáradni, így az eddigieknél több ütésem találta el, mivel nem tudot már teljesen a védekezésre koncentrálni. Majd egy Judos mozdulattal a földre terítettem, és rá ültem a csípőjére.

- Igen, a ringben is ilyen jó vagyok.-válaszoltam a kérdésére, amit még a meccsünk előtt kérdezett.

Kifulladva szuszogott alattam, majd felkeltem róla, és már készültem kimenni a ringből, amikor utánam szólt:

- Van neved is rózsaszín bandázsos lány?-kérdezte. Szóval rózsaszín bandázsos lány lennék. Ez aranyos. Megfordultam a ring széle előtt, és válaszoltam a kérdésére:

- Selena Roberts.

- Én David Peterson vagyok. Eléggé jól bokszolsz. Hol tanultad?-kérdezte.

- Az utcán.-feleltem a kérdésére kurtán.

- Uh, gyönyörű lány sötétséggel maga körül. Hány éves vagy?

- Mi ez, valami kérdezz felelek játék David? 21, és te? -néztem a srácra unottan.

- 23. Gyakran jársz ide?

- Hát, most voltam itt másodszorra, de vettem klubtagságit, szóval most már gyakran szeretnék járni. -fogok is, ha nem öl meg pár napon belül a cég.

- Hát jó, rózsaszín bandázsos lány, akkor várlak majd.-kacsintott rám.

Én meg kisétáltam a ringből, felvettem a táskámat a sarokból és már mentem is kifele a teremből. Siettem haza, és onnan meg az osztály kirándulásomra. A pálya udvarnál kell lennem 40 perc múlva. Még jó, hogy még tegnap bepakoltam a bőröndömbe, csak remélni tudom, hogy nem jön semmi se közbe, és nem kerülök dugóba, hogy oda tudjak érni időben.

A következő részt kettő megjegyzés (komment) után hozom.

10.fejezet

Sziasztok!

Hogy telik a napotok? :)

Meghoztam a 10. fejezetet, mindenki nagy örömére. Nekem ez a rész eléggé nagy kedvencem, szóval kíváncsi vagyok nektek, hogy fog tetszeni.. :))) Továbbra is várom a komikat, és jó olvasást mindenkinek! :)

Amber Moore

10) Happy Fucking Birthday

- Justin.-nyögtem. Az említett fiú éppen az alhasamat csókolgatta. Minden egyes csókkal, lejjebb és lejjebb jutott, addig, míg el nem érte a rövidnadrágom szegélyét. Egy laza mozdulattal lerántotta rólam, és tovább hintette be az egész testemet apró puszikkal. Amikor a bugyimhoz ért és azt a fogával kezdte el letépni, én akaratlanul is bele markoltam a hajába. Miután megszabadított az utolsó ruhadarabomtól is, a belső combomnál kezdett el puszilgatni, majd amikor már éreztem a szuszogását is magamnál, akaratom ellenére is muszáj volt rá szólnom, hogy ne tétovázzon tovább.

- Kérlek..-nyögtem elfulladó hangon, és a hajába még az eddiginél is jobban bele markoltam. Majd végre-valahára megéreztem magamban a....

- Oh, you've got the feeling that I wanna feel

Oh, you've got the feeling that I know is real, real, real

It's in the way you look, it's in the way you love

And I can see that this is real

It's in the way you talk, it's in the way you touch

And I can see…- nyűgösen nyomtam ki az ébresztő órámat, és dőltem vissza az ágyamba. Kelletlenül, vettem tudomásul, hogy az álmomba teljesen bele izzadtam. Hunyorogva nyitogattam a szememet, és próbáltam hozzá szokni a nappali fényekhez. Rá pillantottam az órámra, ami 6:18 mutatott, teljesen nyomorékul éreztem magamat, hogy 21 évesen még mindig suliba kell járnom. Igen, mától fogva, már hivatalosan is a 21 éves gimnazisták közé sorolhatom magamat. Igazából, sose tartottam nagy cuccnak a szülinapomat. Mindig is úgy voltam vele, hogy ez egy ugyan olyan nap mint a tegnapi volt, vagy a holnapi lesz. Lehet, hogy csak azért gondolom ezt így mióta az eszemet tudom, mert sose voltak szüleim, akik reggel tortával a kezükben énekelve keltettek, de népszerű se voltam soha se, hogy a rengeteg barátom köszöntsön fel. Így, gondoltam a mai napot is úgy kezelem mint a többit.

Még egy pillanatra vissza csuktam a szememet azzal a gondolattal nyugtatva magam, hogy fenn vagyok és mindjárt ki kelek, de mivel ismerem magam, és tudom, ha nem mászok ki azonnal az ágyból, akkor legkésőbb holnap este ébredek fel.

Ezekkel a gondolatokkal vergődtem ki az ágyamból, miközben felrángattam magamra a szürke koptatott farmeremet, amit még egyik reggeli ruha keresésemnél dobtam ki a földre, így az volt legközelebb. Miután magamra húztam az említett darabot, be flangáltam a pirinkó fürdőszobámba, és csináltam magamnak egy enyhe sminket, hogy még se nézek ki úgy mint egy zombi. Éppen a tusvonalamat húztam, amikor hirtelen eszembe jutott a cég. A tus ecset a földön végezte, én meg rohantam a bejárati ajtó felé, ahol egyből megpillantottam a kicsit vaskosabb borítékot. Hatalmas vigyorral az arcomon bontottam ki az ajándékomat. Az első, ami a kezem közé akadt egy apróka üzenet volt, amin a következő állt.

Kedves Selena Roberts (189845ös ügynök)!

Szeretnénk boldog születésnapot kívánni Önnek, használja örömmel az ajándékát.

A cég.

Izgatottan nyultam bele a boritékba, majd kihúztam és rámeredtem az audi a8-osom kulcsára

- Ezt nem hiszem el! -ujjongtam. Nagyon viccesen nézhettem ki, mert örömömbe sikítozva ugrándoztam egy kört, és még tapsikoltam is hozzá egy kicsit, a nagy örömömben.

Annyira örülök a kocsinak, hogy ha most tudnám ki a cég főnöke, legszívesebben a nyakába ugranék. Az eddigi ajándékaimnak is nagyon örültem minden évben, de az idei felülmúlhatatlan.

Igazából a kezdetekben, amikor a céghez kerültem, sose kaptam semmilyen ajándékot, de már majdnem egy vagy két éve, hogy kapok tőlük szülinapomra ajándékot, de hát ezzel jár a profik élete. Volt hogy a kezdetekben, amikor megkaptam az első munkáim közül az egyiket, adtak rá egy hónap elvégzési időt, de én már másnapra készen voltam vele. Mondanom se kell, milyen hamar feltornáztam magam a profik szintjére, ahol sajnos már nehezebb a meló. Mint például a mostani.... De nem is akarok ma ezzel foglalkozni.

Megráztam a fejemet, még egyszer elmosolyodtam, bele gondolva a ténybe, hogy már csak percek kérdése, és az én a kicsi a8-asomban fogok ülni. Vissza sétáltam a fürdőszobámba, felvettem a földről a tusomat, amit a nagy lendülettel, amikor rohantam ki, le is dobtam. Megfogtam az ecsetét, és befejeztem a sminkelést amit még az ujjongásom előtt elkezdtem.

A suli előtt leállítottam a motort, majd kinyitottam a vadiúj kocsim ajtaját, és kiszálltam belőle. Miután bezártam a kocsi ajtaját, elindultam a suli bejárata felé. Ahogy sétáltam az ajtó fele, egy szál ujjatlanban, és a magassarkúm kopogott a földön, bele gondoltam, ha lett volna anyám mennyit vitatkoztunk volna, az olyan apróságokon, hogy télen, a mínuszokba miért nem hordok kabátot. Kicsit szomorúan, de elmosolyodtam egy anyás veszekedés gondolatára, ami nekem sose adódott meg.

- Komolyan mondom Sel, te tüdőgyulladásban fogsz meghalni.-hallottam meg mögülem egy jól ismert hangot. Mosolyogva fordultam meg a hang irányába. Zayn mint mindig, most is tökéletesen festett. A haja, úgy volt beállítva, mintha egy óráig állt volna reggel a tükör előtt, és röhögve nyugtáztam, hogy rajta is csak egy rövid ujjú volt. A mellettünk elmenő összes lány megbámulta, néhányan még össze is vihogtak lányos zavarukban, amit kicsit viccesnek találtam.

- De csak utánad.-mosolyogtam rá. Ő is vissza mosolygott, és együtt tettük meg azt a két lépést az ajtóig, ami még hátra volt. Miután beléptünk az épületbe én egyből a büfé felé vettem az irányt, és beálltam a sor végére.

- Tegnap nem láttalak később Justinnál. Hova tűntél?-nézett rám kérdőn. Mivel a sor elkezdett araszolni előrébb, én is így cselekedtem, és közben feleltem Zayn kérdésére.

- Elmentünk vezetni, és utána megkértem, hogy rakjon ki az outputnál. Nem akartam zavarni, végül is, először is hívatlan vendég voltam, vagy mi. –néztem fel Makira.

- Jaj, de szerény vagy. És? Átbuliztad az egész éjszakát? – röhögött le rám.

Nem akartam elmondani neki, hogy csak egy bizonyos Javadd nevű srác után kutakodtam kevés sikerrel, és hogy egy csepp alkoholt sem ittam, majd olyan egy óra körül, amikor már teljesen feladtam a keresését, gyalog haza sétáltam, azzal a gondolattal, hogy a cég valószínűleg hat napon belül megöl, mert még mindig nem találtam meg az embert akit kellett volna.

- Nem, viszonylag hamar haza értem.- lódítottam kicsit.

- Nem hiszem.-mondta.-Te egy igazi partyállat vagy hercegnőm, bizonyára ma reggel más ágyában ébredtél. Nálunk is így volt..-röhögött.

Kicsit közelebb álltam hozzá, és folytattam a mondani valómat.

- Igazat mondok. Otthon ébredtem, a saját ágyamban. Az csak nálad volt úgy, mert neked nem tudtam ellen állni..-az utolsó szavakat már csak centikre mondtam el az ajkától.

Ő lenézett az ajkaimra, és már láttam a tekintetében, hogy mire készül. Ekkor  kicsit még közelebb jött...

- Srácok, akartok valamit venni? Ha igen, kérlek menjetek előrébb a pulthoz, mert nem ér rá mindenki egész nap.- a mögöttem álló lány eléggé pipán nézett rám, amikor hátrapillantottam rá, de leginkább féltékenységet véltem észre venni a szemeiben. Komolyan a lányok néha szánalomra méltóak tudnak lenni. Zayn csak a haverom. Akivel egyszer lefeküdtem. És akinek szeretem húzni az agyát. Szóval a haverom, és mindjárt neki ugrok ennek a csajnak ha nem hagy békén..

Persze szó nélkül előrébb mentem a pulthoz, és leadtam a rendelésem, fizettem, és az energia italommal együtt, Zaynnel felmentünk a termünkbe. A lányt csak egy szúrós tekintettel jutalmaztam meg, és amúgy meg ráhagytam az egész féltékenységi rohamát.

Zayn kinyitotta a termünk ajtaját, és előre ment a terembe, én meg követtem. Már majd hogy nem mindenki a teremben volt, kivéve persze Justint, de mivel még volt vagy 6 perc csengetésig, így értettem, hogy miért nincs még a teremben. Közvetlen a mi érkezésünk után Zaynnel, a lány a sorból igyekezett be a terembe, és leült az előttem lévő székre. Nem is tudtam, hogy ő is az egyik osztálytársam, eléggé tehetséges vagyok, hogy egy hónap alatt nem tűnt fel, hogy előttem ül ez a lány.

A lány ledobta a cuccait, és elkezdett enni egy kakaós csigát, amitől én egyből éhes lettem, így elordítottam magamat.

- Makiii!-ordítottam fel, mire az említett fiú rám kapta a tekintetét, és rajta kívül még sokan mások is.

- Igen hercegnőm? –kérdezte, miközben közeledett a padomhoz, majd megállt előttem.

- Van kajád?-néztem rá boci szemekkel.

- Most voltál a büfében, miért nem vettél?-kérdezte.

- Szóval nincs?-kérdeztem még egyszer. Mire ő megrázta a fejét.

- Bocsi, de nincs, viszont ha gondolod, következő szünetben lemegyek veled venni valamit. -mosolygott rám.

- Zayn gyere..-szólt oda neki egy srác. Zayn intett köszönés képen és vissza ment a barátaihoz. Én nagyot sóhajtottam, és ledöntöttem a fejemet a padra. Egy kicsivel később egy vékonyka hang szólított meg:

- Öhh, Selena, ha gondolod én oda adhatom az egyik kakaós csigámat. Tudod anya nem vesz nagyon kaját otthonra, ezért egész nap a büfén élek, és hát vettem hármat is, szóval, ha szeretnéd..- felpillantottam az előttem ülő „büfés lányra”.

- Megköszönném.-mondtam neki. Mire ő előre nyújtotta a csigát, aminek én egyből neki estem, mivel tegnap kihagytam a vacsorát.

- Amúgy Ashlyn vagyok.-mosolygott rám. Én lenyeltem a falatott, amit éppen rágtam és feleltem:

- Selena.

- Tudom.-mosolygott kedvesen.-Amúgy bocsi a lenti miatt, csak nagyon éhes voltam már, meg minden.

- Nem ügy.-néztem a mosolygós lányra. Majd beletöröltem a számat a kézfejembe, mert máris végeztem a kakaós csigámmal. Pont ekkor csöngettek be, és Justin is ekkor lépett be a terembe.

- Uh, gyorsan kivégezted a kajádat.-ámult Ashlyn. Vissza néztem rá Justinról.

- Tudod, tegnap nem vacsoráztam, ezért már az éhezés szélén álltam. – mosolyogtam én is rá, mivel ő eléggé mosolygós lánynak bizonyosul.

- Uhh, és anyukád? Nem csinált kaját?-furcsállva nézett rám, ami végül is érthető volt, minden normális anyuka csinál vacsorát.

- Őőő... tudod ő, izé..-dadogtam, azon agyalva, hogy mit mondjak. A) nincs anyám, aki főzne nekem B) 21 éves vagyok, egyedül élek, és nem tudok főzni

Nem, nem hangzik egyik se valami jól..

- Elutazott. Azt mondtad, nem? – magamban felsóhajtottam a megkönnyebbüléstől, hogy Justin kisegített. Oda fordultam az említett fiú felé, és tudom mindig ilyen jól néz ki, de egyszerűen, mindig lesokkolódok a ténytől, hogy milyen helyes. És ez most is így volt.

- De, elutazott, üzleti okok miatt. Szia.-álltam fel, és öleltem át. Tudom, csak egy pillanat erejéig öleltük át egymást, és egy baráti ölelésnek szántam, de mégis egy érzésáradat ment rajtam keresztül, amikor őt öleltem. Majd elengedtük egymást, rám mosolygott Justin, és leült a helyére, ahogy én is. Közbe bejött az osztályfőnökünk, ezért Ashlyn visszafordult a tanár felé, és én is oda figyeltem most az egyszer a tanárra.

- Mint említettem még szerdán, jövő héten osztály kirándulni megyünk Queensbe. Hétfő reggel indulunk a vonatállomásról, és szerdán, november 21-én jövünk haza, olyan este kilenc óra fele érünk vissza az állomásra. Három napot fogunk Queensben tölteni, és ez alatt az idő alatt meg szeretnék kérni mindenkit, hogy próbálja meg vissza fogni magát. Szigorúan meg van tiltva a drogozás, füves cigi, vagy akármilyen cigi, és az alkoholizálás is. Ha valakit rajta kapok, azt haza küldöm. Remélem mindenki megértette a szabályokat. Még fontos információ, mindenki hozzon magával elegendő ruhát a három napra, és a szükségleteiteket hozzátok el. Próbáljátok tényleg csak a szükséges dolgokat magatokkal hozni, hogy a pályaudvaron ne legyen nehéz a közlekedés a nagy csomagotok miatt. Szerintem mindent elmondtam. Hétfőn reggel kilenckor pontban indul a vonat, ezért már fél kilenckor legyetek az állomáson. Kérdés van?- Huh, hát ezt ledarálta. Igazából nincs bajom a kiruccanással, végül is ott van Justin, és Maki, velük tudok lógni, csak egy dolog aggasztott. A vissza jövetelünk dátuma. 21.-e, egy nappal rá engem megkeres a cég, és ha úgy haladok a melóval, mint eddig, akkor nagy valószínűséggel megölnek.

- Igen Ashlyn?-szólította fel az előttem ülő lányt a tanár, gondolom jelentkezett, mert kérdése van, csak én annyira bele merültem a gondolataimba, hogy fel se tűnt..

- Az lenne a kérdésem, hogy Queensben mi lesz a program?

- Valószínűleg végig szabadon lesztek engedve,- ez kicsit bizarrul hangzott, már majdnem beszóltam az embernek, hogy ’mik vagyunk mi, madarak?’ de nem mondtam végül semmit se, mégis csak a tanárom...- és nekem csak az a fontos, hogy szerdán mielőtt indulunk legyél ott az állomáson, de lehet, hogy betervezek valami extra programot az egész osztálynak, majd még meglátom. Más kérdés van?- a tanár körbe nézett, de mivel senki se jelentkezett tovább mondta a „fontos” dolgokat, de azok már nem az úttal kapcsolatosak voltak, így nem is figyeltem oda. Már vagy 10 perce dumált, és én meg már azon voltam, ha nem hagyja abba ezt az uncsi szövegelést, én esküszöm be alszok, végül is, olyan három óra körül feküdtem le aludni. És akkor egy darab papír landolt előttem az asztalon. Oldalra fordultam Justinra, de ő rezzenéstelenül nézte a tanárt, aki a teremben fel alá járkált, mélyen gesztikulálva a monológja közben. Ránéztem a kis össze hajtott cetlire, és kinyitottam.

Ma van november 16-a, tudod? Xx J    

Ránéztem Justinra, de ő továbbra se fordult az én irányomba, így lehajoltam a papírhoz, és vissza írtam a fura üzenetére.

Igen, tudom. Miért? XxBabe

Vissza firkantottam az üzenetemet, majd össze hajtottam a cetlit, és átdobtam az asztalára a lapot. Kis szünet után, a cetli megint előttem landolt.

Milyen 21 évesen gimibe járni? Xx J

A szívem kihagyott egy ütemet. Tudja. Tudja mikor van a születésnapom. A meghatottságtól lesokkolódva oldalra pillantva, magammal szembe találtam a világ leghelyesebb srácát, aki úgy vigyorgott mint egy vadalma,... öhm, az enyhe kifejezés, hogy egész jól állt neki.. Némán azt tátogat, hogy boldog születésnapot, mire én nem tudtam türtőztetni az érzéseimet, és zokogva a nyakába ugrottam. Még jó, hogy pont abban a pillanatban csengettek ki.