10.fejezet

Sziasztok!

Hogy telik a napotok? :)

Meghoztam a 10. fejezetet, mindenki nagy örömére. Nekem ez a rész eléggé nagy kedvencem, szóval kíváncsi vagyok nektek, hogy fog tetszeni.. :))) Továbbra is várom a komikat, és jó olvasást mindenkinek! :)

Amber Moore

10) Happy Fucking Birthday

- Justin.-nyögtem. Az említett fiú éppen az alhasamat csókolgatta. Minden egyes csókkal, lejjebb és lejjebb jutott, addig, míg el nem érte a rövidnadrágom szegélyét. Egy laza mozdulattal lerántotta rólam, és tovább hintette be az egész testemet apró puszikkal. Amikor a bugyimhoz ért és azt a fogával kezdte el letépni, én akaratlanul is bele markoltam a hajába. Miután megszabadított az utolsó ruhadarabomtól is, a belső combomnál kezdett el puszilgatni, majd amikor már éreztem a szuszogását is magamnál, akaratom ellenére is muszáj volt rá szólnom, hogy ne tétovázzon tovább.

- Kérlek..-nyögtem elfulladó hangon, és a hajába még az eddiginél is jobban bele markoltam. Majd végre-valahára megéreztem magamban a....

- Oh, you've got the feeling that I wanna feel

Oh, you've got the feeling that I know is real, real, real

It's in the way you look, it's in the way you love

And I can see that this is real

It's in the way you talk, it's in the way you touch

And I can see…- nyűgösen nyomtam ki az ébresztő órámat, és dőltem vissza az ágyamba. Kelletlenül, vettem tudomásul, hogy az álmomba teljesen bele izzadtam. Hunyorogva nyitogattam a szememet, és próbáltam hozzá szokni a nappali fényekhez. Rá pillantottam az órámra, ami 6:18 mutatott, teljesen nyomorékul éreztem magamat, hogy 21 évesen még mindig suliba kell járnom. Igen, mától fogva, már hivatalosan is a 21 éves gimnazisták közé sorolhatom magamat. Igazából, sose tartottam nagy cuccnak a szülinapomat. Mindig is úgy voltam vele, hogy ez egy ugyan olyan nap mint a tegnapi volt, vagy a holnapi lesz. Lehet, hogy csak azért gondolom ezt így mióta az eszemet tudom, mert sose voltak szüleim, akik reggel tortával a kezükben énekelve keltettek, de népszerű se voltam soha se, hogy a rengeteg barátom köszöntsön fel. Így, gondoltam a mai napot is úgy kezelem mint a többit.

Még egy pillanatra vissza csuktam a szememet azzal a gondolattal nyugtatva magam, hogy fenn vagyok és mindjárt ki kelek, de mivel ismerem magam, és tudom, ha nem mászok ki azonnal az ágyból, akkor legkésőbb holnap este ébredek fel.

Ezekkel a gondolatokkal vergődtem ki az ágyamból, miközben felrángattam magamra a szürke koptatott farmeremet, amit még egyik reggeli ruha keresésemnél dobtam ki a földre, így az volt legközelebb. Miután magamra húztam az említett darabot, be flangáltam a pirinkó fürdőszobámba, és csináltam magamnak egy enyhe sminket, hogy még se nézek ki úgy mint egy zombi. Éppen a tusvonalamat húztam, amikor hirtelen eszembe jutott a cég. A tus ecset a földön végezte, én meg rohantam a bejárati ajtó felé, ahol egyből megpillantottam a kicsit vaskosabb borítékot. Hatalmas vigyorral az arcomon bontottam ki az ajándékomat. Az első, ami a kezem közé akadt egy apróka üzenet volt, amin a következő állt.

Kedves Selena Roberts (189845ös ügynök)!

Szeretnénk boldog születésnapot kívánni Önnek, használja örömmel az ajándékát.

A cég.

Izgatottan nyultam bele a boritékba, majd kihúztam és rámeredtem az audi a8-osom kulcsára

- Ezt nem hiszem el! -ujjongtam. Nagyon viccesen nézhettem ki, mert örömömbe sikítozva ugrándoztam egy kört, és még tapsikoltam is hozzá egy kicsit, a nagy örömömben.

Annyira örülök a kocsinak, hogy ha most tudnám ki a cég főnöke, legszívesebben a nyakába ugranék. Az eddigi ajándékaimnak is nagyon örültem minden évben, de az idei felülmúlhatatlan.

Igazából a kezdetekben, amikor a céghez kerültem, sose kaptam semmilyen ajándékot, de már majdnem egy vagy két éve, hogy kapok tőlük szülinapomra ajándékot, de hát ezzel jár a profik élete. Volt hogy a kezdetekben, amikor megkaptam az első munkáim közül az egyiket, adtak rá egy hónap elvégzési időt, de én már másnapra készen voltam vele. Mondanom se kell, milyen hamar feltornáztam magam a profik szintjére, ahol sajnos már nehezebb a meló. Mint például a mostani.... De nem is akarok ma ezzel foglalkozni.

Megráztam a fejemet, még egyszer elmosolyodtam, bele gondolva a ténybe, hogy már csak percek kérdése, és az én a kicsi a8-asomban fogok ülni. Vissza sétáltam a fürdőszobámba, felvettem a földről a tusomat, amit a nagy lendülettel, amikor rohantam ki, le is dobtam. Megfogtam az ecsetét, és befejeztem a sminkelést amit még az ujjongásom előtt elkezdtem.

A suli előtt leállítottam a motort, majd kinyitottam a vadiúj kocsim ajtaját, és kiszálltam belőle. Miután bezártam a kocsi ajtaját, elindultam a suli bejárata felé. Ahogy sétáltam az ajtó fele, egy szál ujjatlanban, és a magassarkúm kopogott a földön, bele gondoltam, ha lett volna anyám mennyit vitatkoztunk volna, az olyan apróságokon, hogy télen, a mínuszokba miért nem hordok kabátot. Kicsit szomorúan, de elmosolyodtam egy anyás veszekedés gondolatára, ami nekem sose adódott meg.

- Komolyan mondom Sel, te tüdőgyulladásban fogsz meghalni.-hallottam meg mögülem egy jól ismert hangot. Mosolyogva fordultam meg a hang irányába. Zayn mint mindig, most is tökéletesen festett. A haja, úgy volt beállítva, mintha egy óráig állt volna reggel a tükör előtt, és röhögve nyugtáztam, hogy rajta is csak egy rövid ujjú volt. A mellettünk elmenő összes lány megbámulta, néhányan még össze is vihogtak lányos zavarukban, amit kicsit viccesnek találtam.

- De csak utánad.-mosolyogtam rá. Ő is vissza mosolygott, és együtt tettük meg azt a két lépést az ajtóig, ami még hátra volt. Miután beléptünk az épületbe én egyből a büfé felé vettem az irányt, és beálltam a sor végére.

- Tegnap nem láttalak később Justinnál. Hova tűntél?-nézett rám kérdőn. Mivel a sor elkezdett araszolni előrébb, én is így cselekedtem, és közben feleltem Zayn kérdésére.

- Elmentünk vezetni, és utána megkértem, hogy rakjon ki az outputnál. Nem akartam zavarni, végül is, először is hívatlan vendég voltam, vagy mi. –néztem fel Makira.

- Jaj, de szerény vagy. És? Átbuliztad az egész éjszakát? – röhögött le rám.

Nem akartam elmondani neki, hogy csak egy bizonyos Javadd nevű srác után kutakodtam kevés sikerrel, és hogy egy csepp alkoholt sem ittam, majd olyan egy óra körül, amikor már teljesen feladtam a keresését, gyalog haza sétáltam, azzal a gondolattal, hogy a cég valószínűleg hat napon belül megöl, mert még mindig nem találtam meg az embert akit kellett volna.

- Nem, viszonylag hamar haza értem.- lódítottam kicsit.

- Nem hiszem.-mondta.-Te egy igazi partyállat vagy hercegnőm, bizonyára ma reggel más ágyában ébredtél. Nálunk is így volt..-röhögött.

Kicsit közelebb álltam hozzá, és folytattam a mondani valómat.

- Igazat mondok. Otthon ébredtem, a saját ágyamban. Az csak nálad volt úgy, mert neked nem tudtam ellen állni..-az utolsó szavakat már csak centikre mondtam el az ajkától.

Ő lenézett az ajkaimra, és már láttam a tekintetében, hogy mire készül. Ekkor  kicsit még közelebb jött...

- Srácok, akartok valamit venni? Ha igen, kérlek menjetek előrébb a pulthoz, mert nem ér rá mindenki egész nap.- a mögöttem álló lány eléggé pipán nézett rám, amikor hátrapillantottam rá, de leginkább féltékenységet véltem észre venni a szemeiben. Komolyan a lányok néha szánalomra méltóak tudnak lenni. Zayn csak a haverom. Akivel egyszer lefeküdtem. És akinek szeretem húzni az agyát. Szóval a haverom, és mindjárt neki ugrok ennek a csajnak ha nem hagy békén..

Persze szó nélkül előrébb mentem a pulthoz, és leadtam a rendelésem, fizettem, és az energia italommal együtt, Zaynnel felmentünk a termünkbe. A lányt csak egy szúrós tekintettel jutalmaztam meg, és amúgy meg ráhagytam az egész féltékenységi rohamát.

Zayn kinyitotta a termünk ajtaját, és előre ment a terembe, én meg követtem. Már majd hogy nem mindenki a teremben volt, kivéve persze Justint, de mivel még volt vagy 6 perc csengetésig, így értettem, hogy miért nincs még a teremben. Közvetlen a mi érkezésünk után Zaynnel, a lány a sorból igyekezett be a terembe, és leült az előttem lévő székre. Nem is tudtam, hogy ő is az egyik osztálytársam, eléggé tehetséges vagyok, hogy egy hónap alatt nem tűnt fel, hogy előttem ül ez a lány.

A lány ledobta a cuccait, és elkezdett enni egy kakaós csigát, amitől én egyből éhes lettem, így elordítottam magamat.

- Makiii!-ordítottam fel, mire az említett fiú rám kapta a tekintetét, és rajta kívül még sokan mások is.

- Igen hercegnőm? –kérdezte, miközben közeledett a padomhoz, majd megállt előttem.

- Van kajád?-néztem rá boci szemekkel.

- Most voltál a büfében, miért nem vettél?-kérdezte.

- Szóval nincs?-kérdeztem még egyszer. Mire ő megrázta a fejét.

- Bocsi, de nincs, viszont ha gondolod, következő szünetben lemegyek veled venni valamit. -mosolygott rám.

- Zayn gyere..-szólt oda neki egy srác. Zayn intett köszönés képen és vissza ment a barátaihoz. Én nagyot sóhajtottam, és ledöntöttem a fejemet a padra. Egy kicsivel később egy vékonyka hang szólított meg:

- Öhh, Selena, ha gondolod én oda adhatom az egyik kakaós csigámat. Tudod anya nem vesz nagyon kaját otthonra, ezért egész nap a büfén élek, és hát vettem hármat is, szóval, ha szeretnéd..- felpillantottam az előttem ülő „büfés lányra”.

- Megköszönném.-mondtam neki. Mire ő előre nyújtotta a csigát, aminek én egyből neki estem, mivel tegnap kihagytam a vacsorát.

- Amúgy Ashlyn vagyok.-mosolygott rám. Én lenyeltem a falatott, amit éppen rágtam és feleltem:

- Selena.

- Tudom.-mosolygott kedvesen.-Amúgy bocsi a lenti miatt, csak nagyon éhes voltam már, meg minden.

- Nem ügy.-néztem a mosolygós lányra. Majd beletöröltem a számat a kézfejembe, mert máris végeztem a kakaós csigámmal. Pont ekkor csöngettek be, és Justin is ekkor lépett be a terembe.

- Uh, gyorsan kivégezted a kajádat.-ámult Ashlyn. Vissza néztem rá Justinról.

- Tudod, tegnap nem vacsoráztam, ezért már az éhezés szélén álltam. – mosolyogtam én is rá, mivel ő eléggé mosolygós lánynak bizonyosul.

- Uhh, és anyukád? Nem csinált kaját?-furcsállva nézett rám, ami végül is érthető volt, minden normális anyuka csinál vacsorát.

- Őőő... tudod ő, izé..-dadogtam, azon agyalva, hogy mit mondjak. A) nincs anyám, aki főzne nekem B) 21 éves vagyok, egyedül élek, és nem tudok főzni

Nem, nem hangzik egyik se valami jól..

- Elutazott. Azt mondtad, nem? – magamban felsóhajtottam a megkönnyebbüléstől, hogy Justin kisegített. Oda fordultam az említett fiú felé, és tudom mindig ilyen jól néz ki, de egyszerűen, mindig lesokkolódok a ténytől, hogy milyen helyes. És ez most is így volt.

- De, elutazott, üzleti okok miatt. Szia.-álltam fel, és öleltem át. Tudom, csak egy pillanat erejéig öleltük át egymást, és egy baráti ölelésnek szántam, de mégis egy érzésáradat ment rajtam keresztül, amikor őt öleltem. Majd elengedtük egymást, rám mosolygott Justin, és leült a helyére, ahogy én is. Közbe bejött az osztályfőnökünk, ezért Ashlyn visszafordult a tanár felé, és én is oda figyeltem most az egyszer a tanárra.

- Mint említettem még szerdán, jövő héten osztály kirándulni megyünk Queensbe. Hétfő reggel indulunk a vonatállomásról, és szerdán, november 21-én jövünk haza, olyan este kilenc óra fele érünk vissza az állomásra. Három napot fogunk Queensben tölteni, és ez alatt az idő alatt meg szeretnék kérni mindenkit, hogy próbálja meg vissza fogni magát. Szigorúan meg van tiltva a drogozás, füves cigi, vagy akármilyen cigi, és az alkoholizálás is. Ha valakit rajta kapok, azt haza küldöm. Remélem mindenki megértette a szabályokat. Még fontos információ, mindenki hozzon magával elegendő ruhát a három napra, és a szükségleteiteket hozzátok el. Próbáljátok tényleg csak a szükséges dolgokat magatokkal hozni, hogy a pályaudvaron ne legyen nehéz a közlekedés a nagy csomagotok miatt. Szerintem mindent elmondtam. Hétfőn reggel kilenckor pontban indul a vonat, ezért már fél kilenckor legyetek az állomáson. Kérdés van?- Huh, hát ezt ledarálta. Igazából nincs bajom a kiruccanással, végül is ott van Justin, és Maki, velük tudok lógni, csak egy dolog aggasztott. A vissza jövetelünk dátuma. 21.-e, egy nappal rá engem megkeres a cég, és ha úgy haladok a melóval, mint eddig, akkor nagy valószínűséggel megölnek.

- Igen Ashlyn?-szólította fel az előttem ülő lányt a tanár, gondolom jelentkezett, mert kérdése van, csak én annyira bele merültem a gondolataimba, hogy fel se tűnt..

- Az lenne a kérdésem, hogy Queensben mi lesz a program?

- Valószínűleg végig szabadon lesztek engedve,- ez kicsit bizarrul hangzott, már majdnem beszóltam az embernek, hogy ’mik vagyunk mi, madarak?’ de nem mondtam végül semmit se, mégis csak a tanárom...- és nekem csak az a fontos, hogy szerdán mielőtt indulunk legyél ott az állomáson, de lehet, hogy betervezek valami extra programot az egész osztálynak, majd még meglátom. Más kérdés van?- a tanár körbe nézett, de mivel senki se jelentkezett tovább mondta a „fontos” dolgokat, de azok már nem az úttal kapcsolatosak voltak, így nem is figyeltem oda. Már vagy 10 perce dumált, és én meg már azon voltam, ha nem hagyja abba ezt az uncsi szövegelést, én esküszöm be alszok, végül is, olyan három óra körül feküdtem le aludni. És akkor egy darab papír landolt előttem az asztalon. Oldalra fordultam Justinra, de ő rezzenéstelenül nézte a tanárt, aki a teremben fel alá járkált, mélyen gesztikulálva a monológja közben. Ránéztem a kis össze hajtott cetlire, és kinyitottam.

Ma van november 16-a, tudod? Xx J    

Ránéztem Justinra, de ő továbbra se fordult az én irányomba, így lehajoltam a papírhoz, és vissza írtam a fura üzenetére.

Igen, tudom. Miért? XxBabe

Vissza firkantottam az üzenetemet, majd össze hajtottam a cetlit, és átdobtam az asztalára a lapot. Kis szünet után, a cetli megint előttem landolt.

Milyen 21 évesen gimibe járni? Xx J

A szívem kihagyott egy ütemet. Tudja. Tudja mikor van a születésnapom. A meghatottságtól lesokkolódva oldalra pillantva, magammal szembe találtam a világ leghelyesebb srácát, aki úgy vigyorgott mint egy vadalma,... öhm, az enyhe kifejezés, hogy egész jól állt neki.. Némán azt tátogat, hogy boldog születésnapot, mire én nem tudtam türtőztetni az érzéseimet, és zokogva a nyakába ugrottam. Még jó, hogy pont abban a pillanatban csengettek ki.