13. fejezet

Sziasztok kis olvasóim!

Az előző résznél, eléggé sok komment érkezett, aminek nagyon örültem. Jó olvasni, hogy tetszik nektek, amit írok, és mindig feldobjátok ezzel a napjaimat. Remélem a mostani rész is tetszeni fog majd mindenkinek, ez most sokkal hosszabb lett mint az előző. :)

Jó olvasást!

Amber Moore

13) Stay strong little Lilly

És igen, ahogy gondoltam. Elkéstem.

Villámgyorsan állítottam le a kocsim motorját, és már pattantam is ki. A bőröndömet kivettem a csomagtartóból, és elkezdtem rohanni befele az épületbe, miközben magam mögött húztam a bőröndömet. Ránéztem az órámra. Jaj basszus, már....

- Baszd meg!- szitkozódtam. Mivel neki mentem egy hülye, gyök kettővel sétáló lánynak, így mindketten elestünk. 

- Minden oké?-kérdezte a lány. Szőke haját átrakta a válla másik oldalára, felállt, majd nyújtotta a kezét, amin a körmei feketére voltak festve, és lemertem volna fogadni, hogy vagy ezer karkötő csilingelt a mozdulataira a csuklóján. Felsegített.

- Igen, bocsi, csak húsz perc múlva indul a vonatom, és az osztályom már biztos vár rám, úgy egy fél órája,-pillantottam az órámra, ami immáron, már 8:54-et mutatott- ha csak nem hagytak itt..-röhögtem fel kínosan.

- Na ne mondd, hogy te még  gimibe jársz! Kinéztelek volna húszon-ötnek is. - Hát azt jól is tippelte.

- Hát mondjuk úgy, hogy ez bonyolult -néztem a világoszöld szemébe.

Rám mosolygott, olyan mindentudóan, majd a kezembe nyomta a bőröndömet.

- Másod nem volt?-kérdezte.

- Jaj, ne-kaptam a kezem a szám elé.-A  kocsimban maradt a táskám. Úr isten! Megkérhetlek rá, hogy vigyázol egy pillanatra a bőröndömre? Egy másodperc és itt vagyok. Köszi -mondtam, majd egyből elrohantam, vissza a kocsimhoz.

- Na? Már mindened meg van?-röhögött ki, amikor már vissza fele tartottam felé, a kezemben a fekete táskámmal.

- Igen, amúgy Selena - nyújtottam a kezemet felé, bemutatkozásul.

- Georgina - rázta meg a kezemet.

- Kérem a kedves utasokat, hogy a Queensbe utazók feltétlen vegyék célba a szerelvényüket, mivel a vonatok nyolc percen belül elindulnak az állomásról. Köszönöm a figyelmüket - mondta be egy vékony hangú nő a bemondóba.

- Oh, ez az enyém lesz - néztem Georginára. - Te merre mész? - kérdeztem.

- Ja, én az egyik ismerősömmel találkozom itt.. - vakarta meg a fejét zavarában. Úgy látszik ez kellemetlen téma nála. Nem tudom miért, de nincs is időm most ezen agyalni, mivel mennem kell.

- Hát jó, örülök, hogy találkoztuk, Georgina. És bocsi még egyszer, hogy így letaroltalak, mint egy tank.

- Jaj semmi baj, szívem, és hívj csak Ginának. Szia - mosolygott rám.

Én viszonoztam a mosolyát, intettem egyet köszönésként, és már rohantam is tovább, mint a Georginával való találkozásunk előtt.

Amikor odaértem, éppen az osztályfőnökünk lépet fel a szerelvényre, gondolom utolsóként, mivel a többieket nem láttam.

Gyorsan beszálltam én is, és utánam egy másodperccel az ajtó bezárult.

- Oh Selena! Mit ne mondjak, már hozzá vagyok szokva a késési hajlamaihoz. Már azt hittem ön se vonattal jön. Kérem üljön le az osztálytársaihoz.

Bólintottam, és elindultam a többiekhez. A szememmel Justint kerestem, de valahogy sehol se láttam.

- Ha pasijaidat keresed, kocsival jönnek - húzta fintorra a száját Stella, és látszott rajta, hogy most úgy gondolja, hogy ő mindent annyira jól tud. A csatlósaival együtt egy négyes fülkében ültek, a kis asztalaikon magazinok voltak kinyitva, a márkás kis táskáikkal együtt.

- Igen, tudom. Csak reménykedtem, hogy mégis jönnek. Gondoltam lenyomunk gyors egy laza hármast - szóltam be neki, ami láthatóan telibe talált a kis prüdikénél, mivel ha nem is feltűnően, de én észrevettem, hogy egy pillanatra levegő után kapott. Így most én voltam az akit a vigyorgás illetett. Megjutalmaztam egy nyertesek mosolyával, és helyet foglaltam egy másik fülkében, ahol senkit se ismertem. Beraktam a fülesemet, és elkezdtem zenét hallgatni.

Igazából már pár napja kész ideg voltam a cég miatt. A határidő közeledte megrémített. Még életemben nem volt olyan, hogy így megbuktam volna. És tudtam, hogy megfogok. Lehetetlen megtalálnom Malikot, úgy hogy Queensbe megyek.

Hirtelen egy ötletem támadt.

Kivettem a fülest, megállítottam a számot, és felhívtam azt akire most szükségem volt.

- Miben segíthetek gyilkológépem?-hallottam meg a túloldalról régi barátom hangját.

- Jó hallani a hangod - mosolyogtam.

- A tiedet is, hidd el. Most már biztosra tudom, hogy te tényleg túlélsz mindent.

- Hát igen, én már csak ilyen vagyok. Alex, azért hívtalak, mert kérnék egy szívességet.

- Neked bármikor. Mondjad - bíztatott.

- Kellene egy útlevél más adatokkal. És egy repülőjegy... - kezdtem el, de közbe vágott.

- Ácsi, ácsi. Kitől menekülsz Lilly? - a régi nevem furán jött most, mivel már kezdtem meg szokni a Selenát.

- A cégtől.

- Az nem lesz olyan egyszerű. Eléggé nagy maffia. Nekik dolgozol?

- Igen már két éve. És hát a mostani meló nem fog össze jönni, és mind ketten tudjuk mi következik akkor.

- Kinyírnak. Igen, a forgatókönyvet vágom. Ki lenne az emberünk? Kit keresünk? – kérdezte, gondolom segíteni akart abban is, amire viszont nem volt szükségem.

- Az most jelentéktelen. A lényeg, hogy amiket kértem, meg legyenek 22.-ére. De előtte egy nappal még rád csörgök, hogy megbeszéljük mi hogy legyen.

- Rendben életem, minden meg lesz addigra. Valami kívánságod van, hogy hova legyen a repülőjegy például?

- Mindegy, csak legyen jó messze innen.

- Oké, akkor valahol Európába nézek helyet.

- Oké, köszö... - kezdtem volna búcsúzkodni, de félbeszakított.

- Mielőtt még letennéd, szeretnélek figyelmeztetni valamire. Kicsivel több mint egy hónapja felhívott Katy.- Katy neve hallattára egy pillanatra eltátottam a szám a meglepettségtől. Katy volt az, aki bejuttatott a cégbe. Mindenem neki köszönhetem. Neki hála túl éltem az önálló életem húzós kezdetét. Ő általa ismerem Alexet is. Alex profi minden alvilági téren. Ha infó kell valakinek egy alvilági emberről, Alex az egyetlen, aki száz százalék, hogy tudja a kész életrajzát. Ezen a téren ő nagyon otthonosan mozog. Katy úgy szintén a cégnek dolgozik mint én, viszont amióta bejuttatott semmit se hallottam róla. Idáig Alexel se beszéltem. Gondolom ezért lepődött meg, hogy két év után a segítségét kérem. Jól ismer, és tudja, hogy kemény csaj vagyok, és feleslegesen nem hívogatok senkit se segítségért. Kitartó voltam. Mindig is.- Szóval felhívott, és eléggé kétségbe esett volt. Kapkodva hadarta, hogy mi történt. Ő is azzal jött, hogy nem tudott elintézni egy munkát. Megbízatást kapott a cégtől, hogy keressen meg egy személyt, és végezzen vele. De azt mondta, hogy egyszerűen nem találja, hogy rajta még semmi se fogott ki, de ez ez ember, mintha nem is létezne. Azt mondta, segítsek neki eltűnni, mert a cég hamarosan megkeresi, és annak nem lesz szép vége. Mondtam, hogy segítek, persze, egy napon belül készen vagyok vele. Ez így mind szép és kivitelezhető volt, csak egy dologgal nem számoltunk mindketten. A cég egy nappal hamarabb jött.

Én elmentem a megbeszélt időre helyre, és vártam Katyt.

De nem ő jött, ha nem a bátyja. Elmondta, hogy mi történt...-halkult el.

- Mondd, hogy nem...-suttogtam kétségbe esetten, miközben egy kövér könnycsepp gördült le az arcomon.

- De Lilly. Katyt megölték. A bátyja teljesen feldúlt volt. Mondta, hogy Katy őt is felhívta a vészhelyzetről, aki meg ezután egyből ment hozzá. Egy óra se telt el a telefon beszélgetésük után, de már elkésett.

- Ne!

- Ne tud meg, hogy festett. Nem simán megölték Lil, megkínozták. Derek férfi létére zokogott amikor eljött a találkánkra. Nagyon kikészült, és bosszút forral.

- Mi tévő legyek Alex? Én nem akarok meghalni… - mondtam kétségbeesetten.

- Nem fogom hagyni, hogy te is így járj, de hogy ne halj meg nem a megszökés a legjobb megoldás. Még gondolkozok ezen, de mindenesetre a repülőjegyedet is leszervezem. De légy óvatos. A cég sok kártyát tartogat még tarsolyában, az egyszer fix.

- Rendben, köszönöm, hívj azonnal ha támadt valami ötleted.

- Rendben Lilly, rám mindig számíthatsz, a lényeg, hogy maradj erős. Hamarosan megoldjuk ezt. Segíteni fogok benne. Még valami van?-kérdezte.

- Még egy. Kit kellett volna megölnie? Ki volt az aki szerinte nem létezik?-kérdeztem, hátha én ismerem, ha meg nem, szerettem volna utána járni, ki ez a megtalálhatatlan ember. De amit a következő pillanatban Alex felelt, az teljesen lesokkolt:

- Justin Baker.

Várom a kommenteket!:)