21. fejezet

Kukucs! Sziasztok kis olvasók. Az előző részhez sajnos nem érkezett egy megjegyzés se. Ami miatt eléggé elkeseredtem, de mivel már egy ideje nem hoztam új részt, ennek ellenére gondoltam felrakok egyet. Ha megnézitek a rész címét, az állatok leeshet. :D Megérkezett a mindent eldöntő rész. :D Vajon mi fog történni? :O :D Jó olvasást, és ne felejtsetek el kommentolni. Imádlak titeket.

Amber Moore

21) Glock17

- Lilly?-hallottam egy ismerős hangot megszólalni mögülem. Megfordultam ültömben, és a hangforrás felé pillantottam. – Te meg mit csinálsz Quensben? Tudtommal Brooklynban dolgozol. – leült a mellettem lévő bárszékre, és összeráncolt szemöldökkel nézett rám, válaszra várva. De én csak ültem, és néztem őt. Egyszerűen nem tudtam mit mondhatnék. Hol kezdjem. Mi tévő legyek.

- Jól vagy?- nézett rám egyre furábban, és már kihallottam a hangjából az aggodalmat is, amit a jól létem miatt táplált.

Felsóhajtottam.

- Nem.-néztem őszintén a szemébe. A következő pillanatban már a kezei között voltam. Szorosan ölelt át, mintha félne, hogy elveszít. Jól esett az ölelése. A kezeim, amik ez idáig a testem mellett lógtak élettelenül lassan átkarolták a hátát, ezzel viszonozva a kedves, biztonságot nyújtó gesztusát.

Percekig csak öleltük egymást, majd elengedett, és vissza telepedett a székére.

- Mesélj. Mi bánt?

Halvány mosoly kúszott az arcomra, a kedvességtől ami kihallatszott a mondatából, de hamar lefagyott az arcomról, amikor az eszembe villant, hogy mi történt pár órája.

- Hol kezdjem?

- A legelejéről. Mi történt veled a két év alatt, amíg nem láttalak?-kérdezte Derek. 

- Az elfog egy darabig tartani.

- Időm az van.

- Hát rendben.-feleltem, majd bele kezdtem, a legelejéről, ahogy azt kérte.- Minden két éve kezdődött. Munkát kaptam, a cégtől. Miután kiképeztek, egymás után kaptam a feladatokat. Mindet el tudtam intézni. Hírem járt mindenütt. Sok pletyka is ment rólam. A New York-i lány, aki egyedül megölte a fél déli maffiát. A nikotin függő bérgyilkos, aki végzett Jackson Bar...

- Micsoda? Te ölted meg Jackson Baruckot? És te voltál a New York-i lány?-szakított félbe tátott szájjal, amire én csak egy aprót bólintottam. – Na ne szívass már, ez nagyon durva!

Csak bólogattam, majd Derek szólt, hogy folytassam, így így is tettem.

- Hírem mindenütt volt, csak nem névhez fűzhetően, a nevem mindig változott. Így ilyen neveket kaptam, nikotin függő bérgyilkos, New York-i lány, a Tokiói mészáros. És még ezer másik. Minden sínen volt, egyszer az életben úgy éreztem, hogy értek valamihez, a cég is elismert. Miden jó volt. Míg el nem szúrtam egy melót. Így kerültem Brooklynba, mint azt már tudod. És most fogok másodszorra elbukni. Már biztos. A cég holnap keres meg, hogy elintéztem-e a kérésüket. Ma éjjel jöttem rá, hogy kit kellene megölnöm. Azt aki nagyon fontos lett számomra a Brooklynban töltött időm alatt. És képtelen lennék megtenni azt....-fulladt el a hangom. – Nem lennék rá képes. Utálnám magam miatta. Szóval nagyjából ennyi. A cég véglegesen elnyelt. – miután elmondtam amit akartam, felhörpintettem a rumos kólám utolsó kortyait is. Kezdtem érezni, hogy a sok pia már a fejembe szállt.

- Rád se ismerek.-bökte végül ki.-Úgy értem az a Lilly akit én ismerek sose adná meg senkinek se azt az élvezetet, hogy végezzen vele.

Igaza volt. De még mennyire.

- Igazad van.- eszembe villant a megoldás. Mindennek a megoldása.-Nekem most mennem kell.

Felálltam.

- Várj, van egy tervem. Talán az segíthetne most. - mondta, még, de én már elszántan mentem előre. Kifele ma már a második klubból.

Megcsapott a hideg levegő, és én elkezdtem rohanni a beton út mentén. A hó csúszósnak bizonyult, de nem törődve ezzel, rohantam ahogy csak tudtam.

Hogy mennyire igaza volt Dereknek! Ez nem én vagyok. Engem senki se ölhet meg. Senki! Csak is én magam. Már tudtam mit kell csinálnom. Így lesz a legjobb mindenkinek. Justin majd elfelejt, és Zayn tovább élhet, és én? Nem kell átélnem azokat a kínokat, amiket  cég nyújtana a nem engedelmeskedésem miatt. Azt nem bírnám. És nem is hagyom, hogy így legyen. Már a szállásnál voltam. Megpillantottam a tópartot az erdő faágai között.

Lerohantam.

Az ágak a ruhámat, s bőrömet szaggatták, de nem törődve azzal tovább törtem az utat előre.

Amikor leértem, megálltam egy pillanatra a part mentén.

Kapkodtam a levegőt a korábbi futásom miatt. Egyedül voltam. Végre rájöttem, hogy mindig is egyedül voltam. Se szülők, se barátok, se normális élet, se állás. Egyedül voltam mindig is. Csak nem akartam szembe nézni a dolgokkal.

A ténnyel, hogy nekem ez az életem.

Ilyen.

Szörnyűséges.

De most már mindent tisztán láttam, és örültem, hogy vége lesz ennek a véget nem érő szenvedésnek.

A ruhám alul előhúztam a fegyveremet, ami eddig a combomhoz volt rögzítve. A tépőzár reccsent egyet, ezzel elengedve magát.

Megforgattam a kezemben a pisztolyt.

Egy Glock 17-es volt. A kedvencem. A markolatát tanulmányoztam egy darabig, majd erőt vettem magamon, és a fejemhez helyeztem.

A pisztoly csöve hűvösen tapadt a bőrömhöz. Ki rázott a hideg a gondolattól, hogy mit készülök tervhez vinni.

Életem legjobb döntését.

Bátorságot vettem magamon,

majd meghúztam a ravaszt.

A nap híre! Zayn Malik kilép az 1D-ből

Botrány!

A srácok négyesben folytatják tovább.- 2015.03.25.

Kora este robbant a hír, miszerint Zayn Malik otthagyja a One Directiont. A srácok ezt hivatalosan a Facebook oldalukon jelentették be, egy poszt formájában, amiben azt is elmondták, hogy ugyan most már csak négyen, de folytatják tovább. Liam, Niall, Harry és Louis tiszteletben tartják Zayn döntését, és már a turnéjuk további állomásaira koncentrálnak.

A közlemény szerint Zayn imádta ezt az öt évet a One Directionben, de eljött az ideje, hogy kilépjen, mert úgy érzi, most már úgy akar élni, mint bármelyik normális 22 éves. Az énekes elnézést kért rajongóitól a lépésért, de azt írta, követnie kell a szívét. Úgy gondolja, a srácokban igaz barátokra talált, akik a világ legjobb bandájaként folytatják majd a továbbiakban is. Zayn mellett Simon Cowell is megszólalt, aki összehozta annak idején a fiúkat, és sajnálatát fejezte ki az énekes távozása miatt, de ő is biztosította a rajongókat, hogy Liam, Harry, Niall és Louis továbbra is ott lesznek nekik.

A távozásnak már egyébként voltak jelei. A hét elején a rajongók között Liam egyik Twitteres képe okozott felháborodást, amin kitakarta egy poszteren Zayn képét. Közben pedig a fiúnak magánéleti problémái is voltak. Március 18-án egy olyan fotó látott napvilágot, amin úgy tűnt, Zayn korábban Thaiföldön megcsalta barátnőjét, Perrie Edwardst. A lány állítólag ultimátumot adott neki, miszerint vagy pár napra hazamegy hozzá, hogy helyrehozzák a dolgokat, vagy köztük mindennek vége. Zayn utazott is azonnal Angliába a turné közepén, stresszre hivatkozva, miközben a többiek már Manilában koncerteztek. Korábban ilyet talán nem tett volna. A napokban pedig olyan hírek terjedtek, melyek szerint Zayn már az ügyvédeivel is felvette a kapcsolatot, hogy megtalálják kilépésére a legjobb megoldást. Kicsit olyan ez az egész, mint amikor anno a Take Thatből kilépett Robbie Williams, csak mindez 2015-ben történik, és a rajongók a közösségi oldalakon fejezik ki bánatukat kedvencük lépése miatt.

Nem tudom, hogy ti, hogy vagytok vele de nekem ez életem legrosszabb napja! Gyászoljuk együtt az 1D-t! :( 

20. fejezet

Sziasztok kis csillámpónik,

mindenki aki az előző résznél kommentolt nagy tapsot nekik és annak is, aki feliratkozott. Név szerint köszi Lívia L.-G., hogy kommentoltál, és fel is iratkoztál :3 és köszi Tiffany Jakab és Barabás Eszter, hogy ti is írtatok kommentet. Még egyszer köszi csajok :))

Amire most meg szeretnék mindenkit kérni, az kicsit több lenne mint egy gomb nyomás, vagy pár sor nekem címezve. Nagyon nagy szám, hogy már tizenegyen vagyunk, de szerintem még többen is lehetnénk, ha az emberek tudnának a blogról. Ezért szeretnék megkérni minden kis olvasót arra, hogy a barátnőiteknek, ismerősötöknek akár az uncsi tesótoknak meséljetek a blogomról. Tudom nagy kérés, de nagyon örülnék ha még több olvasója lenne a blognak, és talán így több is lenne. :) Remélem legalább egy valaki közületek ezt elolvassa, és segít is a blogom népszerűsítéseben. Előre is köszi mindent.

Persze ennek ellenére ér kommentolni, és továbbra is mindenki IRATKOZZON FEL! Ennyit is akartam csak mondani, jó olvasást!

Amber Moore

20) Miért?

Az ereimben ritmusra lüktetett a vér, a hangosan dübörgő zenére. A mellettem álló három lány idegesen pásztázta a termet, ahol fiatalok százai ugrándoztak a zenére. Ahogy körbenéztem, pár ismerős arcot véltem felfedezni az osztályomból. Legtöbben már nagyban táncoltak, de voltak még páran, akik csak meglepetten nézték az eléjük táruló látványt. Elenor volt az első, aki megelégelte az álldogálást. Megragadta barátja kezét, és minket egy intéssel ott hagyva, kezdte el a táncolok közé húzni. Mandie megigazította, a véleményem szerint túlzottan is rövid ruháját, és a fülembe súgott.

- Stellával elmegyünk a bárpulthoz. Boldogulsz egyedül?-ordította túl a hangos zenét, hogy meghalljam a mondandóját.

Bólintottam, jelezve, hogy boldogulok. Mandiek mosolyogva tértek ki a látókörömből. Egy pillanat erejéig körbe pillantottam a teremben.

A zene dübörgött, és a teremben lévő testek, a zene ritmusára mozogtak. A táncolók szűkösen simultak egymáshoz. Egy gombostűt se lehetett volna két ember közé beejteni. Nagyon sok pár gabalyodott össze. Voltak, akik táncolás közben kezdtek el hevesen csókolózni, de a fal mentén még több párt pillantottam meg, akik láthatóan nem akartak várni az esküvőig.

- Erkölcstelen.- gondoltam.

A sok ember miatt, a levegő fülledt volt. A homlokomon már most izzadság cseppek gyöngyöztek, amikor még nem is táncoltam. Kézfejemmel letöröltem őket, majd vissza eresztettem karjaimat az oldalamhoz.

A tömegben Filipet és Elenort, szúrtam ki. Egymáshoz simulva táncoltak a zenére, mint sokan körülöttük. Szerelmesen pillantgattak egymásra, és széles mosoly virított az  arcukon.

Irigység kúszott a torkomba a boldogság gondolatára. Boldogság.. Ironikusnak véltem, hogy én sose lehetek az.

A keserű gondolatok, eszembe juttatták, az egyetlen embert, aki boldoggá tudna tenni.

A szememmel elkezdtem keresni hol lehet.

Megfordultam, hogy jobban lássam az egész helységet.

Majd megpillantottam.

Éppen akkor lépett be a bejárati ajtón. Az oldalán Zaynnel indultak el befele. Justin a szemével be járta a termet, mintha keresett volna valakit.

Majd Maki rám pillantott. Széles mosoly jelent meg az arcán, oda súgott a haverjának, aki erre rám nézett. A barna szemei csillogtak, és még ilyen messziről is, de az, hogy csak rám emelte  a tekintetét, megemelte és sokszorozta a szívverésemet.

A következő pillanatban már előttem álltak mindketten.

- Sziasztok.-köszöntem boldogan.

Zayn biccentet, és elővette a telefonját, hogy megnézze jött-e valami „fontos” hívása, vagy netán üzente.

- Helló.-köszöntött jellegzetes mély hangján. Csak ahogyan rám nézett, pír szökött a hatására az arcomba.

Félig elfordultam, és miközben a hormonokat átkoztam, imádkoztam, hogy ne vegye észre, hogy attól, hogy ő megszólal én zavarba jövök. Ahogy elfordultam, feltűnt, hogy egy alacsony srác felénk pillantgat, mintha, a mellettem álló két srácot, nézné. De nem voltam benne biztos. Végül is sokan álltak még mellettünk. Őket is nézhette volna. Egy ideig figyeltem. Majd a srác megrázta a fejét és elindult felénk.

Elfogott a rossz érzés.

Amikor ideért hozzánk, már biztosra vettem, hogy őket nézte.

- Javadd Malik. Zayn Javadd Malik!-füttyentett.

Hirtelen megfordult velem a világ. Kiszáradt a szám, és az ájulás szélére kerültem. Nem bírtam hinni a füleimnek. De a fiú meredten bámulta Zaynt, és tudtam, hogy őt köszöntötte.

A felismerés keserű volt, és össze tört.

Lenéztem a magassarkúba bújtatott apró lábaimra.

Ez nem lehetett igaz.

A fiú akit az ittlétem rövid ideje alatt eléggé megkedveltem, kiderült, hogy egy azon az ember, akit meg kellene ölnöm.

Akit mindenütt kajtattam, és kiderült, hogy mind ezidáig csak kikellet volna nyitnom a szemem, és látni az olyan tisztán virító dolgokat mint a nap. Mint az, hogy mi volt a teljes neve.

Csak egy gondolat cikázott bennem. Ez nem lehet. Nem, ez nem történhet meg.

A zene mintha elhalkult volna, mintha egy láthatatlan hangerő gombot letekerték volna. Úgy éreztem a lábaim hamarosan feladják a szolgálatot. Már azt se hallottam, mit beszél az előttem álló három fiú. Utoljára az ismeretlen srác harsány nevetését hallottam. Majd elindultam kifele. Talán mondtam, hogy most mennem kell, de őszintén, abban a pillanatban, nem tudtam volna még azt se elmondani ki vagyok. Az agyam véglegesen feladta a szolgálatot.

Csak ki akartam jutni onnan. El a meleg fülledtből, el attól a sráctól, akit meg kellene ölnöm, hogy én ne járjak úgy. El mindenkitől.

Fel se tűnt mikor értem ki.

Már az idő érzékem is kezdte feladni a szolgálatot.

És csak mentem a hideg télben. A rövid ujjatlan ruhám, ami cseppet sem az időjáráshoz volt megfelelő. A vörös magassarkúmra hó tapadt, de én mentem előre az éjszakában. Csak azt nem tudtam hova. Csak el akartam menekülni. Minél messzebb a gondjaimtól.

A legrosszabb az volt, hogy sírni se tudtam. Csak egy kérdés cikázott megállás nélkül bennem, s nem hagyott nyugton.

Miért?

Ha még nem tetted kérlek olvasd el amit fent írtam!