16. fejezet

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, remélem mindenkinek tetszeni fog. Nagyon örültem, hogy az előzőhöz sok komment érkezett, imádlak titeket! :D Remélem ide is sokan írtok majd. :)

Jó olvasást kis csillámpónik.

Amber Moore

16) Harmadik világháború, avagy a 204-es szoba

Miután felértünk az emeletre a három cicababa egyből bevonszolta magát a szobánkba. Én a folyosón össze futottam Justinnal, így még nem követtem leendő „legjobb barátnőimet” a szobámba.

- Justin.-nyögtem fel tehetetlenségemben. Amire a fiú kérdőn állt meg előttem.

- A három cicababával kerültem egy szobával.

- Uhh.- húzta el a száját.-őszinte rész vétem Babe.

- Nem aludhatok inkább nálad? Én nem fogom ezt kibírni velük. – hisztiztem.

- Szívesen bele mennék, de akkor nem aludnánk.- nézett rám az 1000 wattos egyik legperverzebb mosolyával.

- És ez baj?-ráncoltam a szemöldökömet kacéran.

- Engem nem zavarnál.- vigyorgott, majd valami átsuhant az arcán. És témát váltott - Na menjél, pakolj ki. Valahogy csak túl éled majd.

Rá vettetem boci tekintettemet, mire ő csak elröhögte magát, lehajtotta a fejét, majd vissza nézett rám.

- Azért ne lepődj meg, ha éjjel betörnék hozzátok.-mondtam, majd intettem neki, és elindultam a szobámhoz.

Meg álltam egy pillanatra, és csak néztem a táblát.

Majd erőt véve magamon be léptem a szobába.

Közvetlen az ajtó mellett ki volt rakva pár cipő, és néhol a földön hevert egy pár ruha. Valaki már berakott zenét, hogy az meghozza az alap hangulatot. Bár az én inkább a „fall out boy” jellegű számokat kedvelem, valahogy ez a szám  is bejött.

Mandie éppen a fürdő szobában igazította a sminkét ami a balra volt a bejárattól, és eléggé tágasnak bizonyult.

- Ezt nem hiszem el, te hülye ribanc.-hallatszott beljebbről a szobából Stella hangja, majd egy másodpercre rá meg láttam Elenort, akit éppen megdobta a szőkeség egy pár márkás magassarkúval.

- Au.- ordított fel Elenor.- Most ezt meg miért kaptam?!-háborodott fel, és szúrós szemmel nézett Stellára.

- Hogy miért?! Inkább én kérdezem, hogy miért üzent neked a bátyám!!! Egy eléggé érdekes üzit. El se hiszem, hogy lefeküdtél vele. Hiszen ő a bátyám.-sipákolta Stella teljesen fel háborodva, amit azért részben ez esetben megértettem.

Mandie a fürdőben felsóhajtott, és a kezében a spiráljával kijött rendet teremteni a kettő lány között.

- Na jó lányok. Nyugi már. – állt be a két lány közé, akik farkas szemet néztek egymással, és egy pillanaton belül szét tépték volna egymást, ha nem áll közéjük Mandie. Közben én beljebb jöttem a szobába, és áthúztam a bőröndömet a küszöbön magam után.

- Stella. - nézett az alacsony szőkeségre, aki szikrázó szemmel most Mandiere nézett. – Tudod, hogy Elenornak szex mániája van. Most mit vártál tőle?! Ő egy uborkára is rá izgulna, ha össze lenne zárva vele egy napig.- Erre Stella kicsit jobb kedvre derült, viszont Elenor csak még dühödtebb lett.

- Elenor.- fordult most a másik dühöngő lányhoz.- A bátyával?! Miért pont vele? Ez aljas volt, kérj bocsánatot Stelltől, légy szíves szívem. Rendben?- sajnos Elenorra nem volt akkora hatással a beszéde mint a szöszire, mivel az könnyes szikrákat szóró szemmel kivette Stella kezéből a telefonját, és engem kikerülve távozott a szobából.

- Dráma a paradicsomban, már csak ez kellett.-gondoltam magamban. Majd magam után becsuktam az ajtót, így a figyelem központjába kerülve.

Egy mosolyt erőltettem magamra, mire Mandie csak felsóhajtott.

- Már csak ez hiányzott.-szólt Mandie, és vissza ment a fürdőbe befejezni a sminkjét.

Én tudomáson kívül hagyva a kedves fogattatásomat, beljebb mentem a szobába, ahol négy egy személyes ágy volt szét szórva a szobában. Az egyiken Stella feküdt és szúrós szemmel kémlelte minden mozdulatomat. A többi ágyon volt pár táska, kivéve az egyiken, ami gondolom nekem lett meghagyva, így oda mentem hozzá.

A bőröndömet leraktam útközben, az ágyamra meg a táskámat helyeztem.

Körül néztem a szobában ami eléggé kellemes külsővel rendelkezett. A hangulat viszont eléggé nyomasztó volt, mivel Stella nem a legkedvesebb arcával méregetett, és csak nem akarta le venni a szemét rólam. Fel álltam az ágymaról és az ablakhoz mentem. Szét húztam a függönyt, és kinéztem rajta.

A látvány olyan hívogatóan szép volt.

Az amit kint láttam egyszerűen ledöbbentett. Nem gondoltam volna, hogy egy kisebb erdő mellett fogunk lakni. És az a tó, egyszerűen....

- Abba hagynád a bámulást?-kérdeztem Stellától, miközben még mindig a tájat kémleltem. Eléggé zavaró volt, hogy le se veszi rólam a szemét.

Sóhajtva vettem el a tekintettem a tájról, és vezettem a lányra, aki a kérésem ellenére nem hagyta abba az idegesítő tevékenységét.

- Amúgy hány éves a bátyád?-kérdeztem.

- Az osztálytársad, ha nem tűnt volna fel eddig.

Már majdnem mondtam volna, hogy eddig nem tűnt fel, de Mandie oda jött hozzánk, és közbe szólt mielőtt még bármit mondhattam volna.

- Mit érdekel ez téged? Lefeküdnél vele is, vagy mi?-kötekedett.

- Na jó. Nekem ehhez most kurvára nincs kedvem. Sziasztok.-álltam fel, és már ott se voltam.

Magam után becsuktam az ajtót, és már mentem is a folyosón utamat lefele intézve. Amikor a lifthez értem megláttam Elenort zokogni, akit egy magas barna hajú srác ölelgetett, és a haját simogatta nyugtatóan.

A srácot tényleg láttam már Zaynékkel lógni, de nem tudtam, hogy ő Stella bátya.

- És egyszerűen utál. Azt mondta, hogy egy utolsó r.r.ribanc vagyok.-hüppögtek a lány. Én meg egy kicsit megsajnáltam, hogy ilyen helyzetbe került.

- Ez így nem mehet tovább. – mondta a srác megfeszült állkapoccsal, nem tetszését kifejezve, hogy a barátnőjét sírni látja.

Én közben megnyomtam a lift hívó gombját, és miközben várakoztam tovább hallgattam Elenorékat.

- Beszélni fogok vele, hogy fejezze be ezt.-mondta a srác.

- Ne.-kapta fel a könnyes tekintetét Elenor.- Csak még jobban megutálna. Inkább ne.

- Szeretlek. –nézett le a vörös hajú lányra, és szájon csókolta. Ekkor jelezte a lift, hogy megérkezett, így én ott hagyva a szerelmeseket és beszálltam.

Megnyomtam a földszint gombját, és pár pillanat múlva már meg is érkeztem. Kiszálltam a liftből, és lépteimet a kijárat felé intézetem.

A kinti levegő felfrissítette a gondolataimat, és kifejezetten jól esett most, egy kicsivel hidegebb levegő, mint ami bent volt. Körül néztem, és elmentem jobbra. A kavicsok csikorgása kísérte lépteimet, majd megpillantottam azt a tájat, amit bentről is láttam. Lélegzet elállító volt. Kicsit körül néztem.

Lejjebb mentem a parthoz, ahol megpillantottam Zaynt, amint a víz mellett cigizett. Lementem hozzá, és amikor már közel voltam hozzá halkabban mentem, hogy ne hallja meg a közeledésemet.

- Nem is tudtam, hogy egy láncdohányossal van dolgom.-mondtam vidám hangon, amikor oda értem hozzá, lábujjhegyre állva a kezeimet szemére tapasztottam.

Elmosolyodott. Majd megfordult, és lenézett rám.

- Szia.- köszönt rám, és ahogy e szavakat kimondta fűst jött ki a száján.

- Régebben volt, egy időszakom, amikor én is cigiztem.-vallottam be.

- És mi lett abból az időszakból? Leszoktál?

- Már másban lelelem megnyugvásom.-néztem barna szemeibe. Régebben amikor kikerültem az árvaházból sokat buliztam. Ittam. Cigiztem. Eléggé sokat. Majd megismertem Katyt. Az ő gondolatára gombóc nőtt a torkomban.

Anyám volt anyám helyett, és egyben nővérem. Ezután az ölésben leltem megnyugvásom. Lelazított. Sokan azt hinnék, hogy minden éjjel forgok álmomban, a sok kioltott életért amiért én vagyok a felelős. De engem valahogy sose aggasztott ez, mivel akit megölök, az már eleve el volt süllyedve az alvilágban. És egy alvilági élete jelentéktelen. Lelke csupa sötétség, és egy ilyen lelket nem sajnálok.

- Én ebben lelem megnyugvásom.-rántotta meg a vállát a fiú.

Halványan elmosolyodtam.

Zayn szívott még egy slukkot, majd egy kicsivel később fejét elfordítva, ki is fújta.

- Justin?-kérdeztem tőle a fiú hol létét tudakolva.

- Az egyik rokona Queensben lakik és vele ment el találkozni. Legalábbis nekem ezt mondta.-felelte, majd a csikkét a földre dobta, és eltaposta.

Szóval Zayn előtt is titkolózik. Mert az úgy érdekes, hogy árva, de a rokonait látogatja...

Egyszerűen olyan rosszul esik, hogy nem mondja el, hogy bérgyilkos.

Nem szeretem a titkokat.

Főleg akkor nem ha a számomra legfontosabb ember az egész kibaszott földön az, aki titkol előlem valamit.

Akaratom ellenére is, de szeretem őt.

Nagyon.

És össze törte a szívem.