17. fejezet

Sziasztok :)

Meghoztam a 17. fejezetet. Ez most kicsit rövidebb lett, mint az szokott lenni, de ennek ellenére remélem mindenkinek tetszeni fog. :)

Bejelenteni való:

Hála Klement Bettinának a blognak már trailere is van! Itt van a linkje, de oldalt is bármikor meg tudjátok majd mostantól tekinteni. :)) Kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni nektek. :)

Mást nem is mondanék, várom a kommentokat és aki még nem tette, iratkozzon fel! :)

Jó olvasást.

Amber Moore

17) Fehér zászlók

- Stella! Ne fürödj már ilyen sokáig.-kopogott a fürdő ajtaján Mandie.

Ami tény az tény, Stella már vagy egy fél órája benn volt.

- Mit csinál ez a zuhany alatt? Maszturbál?!-motyogta halkan az orra alatt, amit én pont meghallottam, és bármennyire is utálom Mandiet, a humora kibírhatatlan.

Elröhögtem magam.

Hallatszott, hogy elállították oda benn a vizet, és rá pár percre a szőkeség jött ki törölközőbe bugyolálva.

- Kész is vagyok. - jött ki sugárzó mosollyal az arcán Stella.

- Végre.-mondta Mandie a szemét forgatva, amire az alacsony lány csak felkuncogott.

Elhelyezkedett az ágyán, és elővette a neszesszeréből az egyik körömlakkját, és elkezdte kifesteni a kezét.

Én még mindig a koszos ruhámban feküdtem az ágyamon, de már készítettem ki a neszesszeremet, hogy elmehessek Mandie után én is zuhanyozni.

Ekkor kinyílt a szoba ajtaja, és Elenor lépett be az ajtón.

Már nem sírt, de továbbra is eléggé csalódott arcot vágott. Be állt Stella elé, aki kérdőn nézett fel a vöröskére.

- Stella nem beszélhetjük meg?-kérdezte.

- Nem Elenor. Egy utolsó kurva vagy, és csak kihasználtad a bátyámat. Nem érdekelsz.-köpte a szavakat, amik Elenornak láthatóan rettenetesen fájtak.

Már viharzott is volna ki a szobából újból, de én megállítottam.

- Elenor! Várj.-mondtam.

A lány könnyes szemmel kérdőn felém nézett. 

- Stella, hogy lehetsz ilyen kegyetlen?! Hát nem látod mennyire próbálkozik? És a megbocsátásért esedezik. Elenor szereti a bátyádat, teljes szívéből, lelkéből. Ahogy a bátyád is őt. Össze illenek.-mosolyogtam Elenorra, aki megszeppenve nézett rám. Vissza pillantottam Stellára, aki elgondolkozva nézett rám.

- Nem egy ribanc. Csak szerelmes. És, ha nem tudsz örülni a barátnőd boldogságának. Nem vagy igaz barát. De ha még is az lennél, akkor most elfogadod, hogy Elenor szereti a bátyádat. De ha nem, akkor kis anyám, itt csak egy ribanc van. És az te vagy.-fejeztem be a mondandómat.

A vége felé Elenor már vissza sétált a szobába, és Stellát nézte, hátha meg változtatta a véleményét.

Egy pillanatig még gondolkozott, majd széttárta kis karjait, amibe Elenor zokogva beleborult.

- Annyira sajnálom.- zokogta Elenor.

- Én sajnálom hogy bunkó voltam. Bocsi szívem.-simogatta meg haját.

- És szereted?-kérdezte Stella mosolyogva Elenortól, miután szét váltak.

- Mindennél jobban. –felelte. Mosolyogva megtörölte a könnyes szemeit. Majd boldogan felém fordult. Felállt, és rám ugrott. És elkezdett ölelgetni.

Közben kattant egyet az ajtó, jelezve, hogy gazdagodott Mandievel a társaságunk.

- Köszönöm, köszönöm, köszönöm.-mondta kicsattanó örömében Elenor.

- Szívesen.-mosolyogtam bele az ölelésébe.

- Itt meg mi a franc folyik?!- sipákolt Mandie.

Elenor abba hagyta az ölelgetésemet, és mind a hárman Mandiere néztünk.

- Rá jöttünk, hogy Selena tökre jó arc.-ismertette a helyzetet Mandievel Elenor, amire Stella csak hevesen bólogatott.

- Nem Elenor. Selena egy pszichopata ribanc, aki majdnem halálra vert, - jó ez a része teljesen igaz. Majdnem megöltem, néhány embernek pszichopataként is lejöhettem, de ribancnak nem mondanám magam... - lenyúlta a pasidat Stella.-emlékeztette a szöszit Jusra.- És utáljuk.-fejezte be a mondandóját.

- Egyrészt. Selena tök jó arc, ahogy azt már említettem, és te voltál bunkó. Persze, hogy össze vert.-mondta váll rándítva Elenor.

- És Justinnál, ha Selena nem is jön képbe, esélyem sincs. De örülök, hogy ti jól meg vagytok.-mosolygott rám a végén.

Mandie csak úgy fortyogott dühtől.

- Csajok, ma rájöttem, hogy egész jó arcok vagytok, - néztem Stellára, és Elenorra.- És tőled Mandie szeretnék bocsánatot kérni, amiatt, hogy fájdalmat okoztam. Ez egy rossz tulajdonságom. Bocsi. - néztem a szemébe. – És szeretnék mindnyájatokkal tisztalappal indítani. Remélem mától fogva lehetünk barátnők. –mondtam őszintén, amire Stella csak annyit felelt, hogy:

- Csoportos ölelés! - amire mindannyian megöleltük egymást röhögve, bele értve Mandiet is.