8. fejezet

Helló mindenkinek!

Először is szeretném megköszönni Balog Bettinek, hogy olvasod a blogomat, és általában mindig írsz kommentet. Köszönöm, hidd el ez nekem nagyon sokat jelent. :)

Sajnálom, de tegnap nem maradt időm a blogolásra, így csak ma tudtam hozni az új részt.

De mielőtt még elkezdenétek olvasni, szeretnék megkérni mindenkit arra, hogy ha elolvastátok a részt, feltétlen hagyatok magatok után nyomot, hogy tudjam hányan vagytok, ti olvasok. Annyi is elég, ha csak annyit írtok, hogy elolvastam, a lényeg, hogy tudjam, hogy van aki olvassa a blogot. Mivel a statisztikák azt mutatták, hogy mostanában nagyon kevesen nézitek. Nagyon remélem, hogy ennek ellenére vagytok egy páran, és, hogy most több komment fog érkezni mint az előző részekhez.

De nem is húzom tovább a drága időtöket, jó olvasást! 

Amber Moore

8) Én az álbarátnő

Már vagy két órája, hogy Justin álbarátnője vagyok. Igazából minden a régi köztünk, csak az más, hogy a fél suli legszívesebben eltenne láb alol. Egy órával az után, hogy Stellának azt  hazudta Justin, hogy a barátnője vagyok, azután már mindenki ebben a hitben élt. Ezt onnan is tudom, hogy Zayn vagy 30 perccel a történtek után már erről faggatott:

- Szóval, hallottam egyest-mást...

- Nem járunk.-vágtam rá egyből.

- Akkor, miért terjeszti mindenki az ellenkezőjét?-nézett rám kérdőn.

- Én mondhatni az álbarátnője vagyok.-röhögtem.-Stellát nem tudta lerázni, és hát ezért előrukkolt velem. A „barátnőjével”.

- És neked ez még kapóra is jön.-röhögött Zayn.

- Miért jönne?-húztam fel a szemöldökömet, és kérdőn néztem fel Makira.

- Selena, gondolj bele! Bármikor lesmárolhatod, és ráfoghatod, hogy csak azért volt, hogy hihetőbb legyen a színészkedés.

- Te hülye vagy. - röhögtem fel.

- Az lehet, de te még nálam is hülyébb vagy.- mosolygott le rám.

A nap vége felé már mindenki tudta, hogy Mr. én vagyok a földön a legdögösebb, össze jött velem. Csak egyet nem tudtak, hogy ez nem volt igaz.

Az utolsó óránk tesi volt. Lementem az öltözőhöz, és benyomtam az öltöző ajtaját.

- Stella, még van esélyed, ne..-mondta az egyik lány a padlón síró Stellának, de amikor meglátott csöndben maradt.

- Oh, bocsi, zavarok? Szívesen kimegyek. Végül is ez egy női öltöző, nem is értem miért zavarlak itt titeket.-gondoltam magamban.

Mandie, aki az imént még Stellát vigasztalta elém állt, és így szólt:

- Nem tudom mit gondolsz ki vagy te Selena. De egyet tudj, ha valaki a legjobb barátnőmnek keresztbe tesz, az pórul jár.-ohó ez most valami fenyegetésféle akart lenni. Ó, ne! Már előre, úgy félek...

- Hát barátnőkém, az fix, hogy nem tudod, ki vagyok, mivel ha tudnád, akkor hozzám se mernél szólni. - néztem rá lenézően. Komolyan, ez a csaj tökre nem ismeri a múltamat, szóval ne baszakodjon velem ha kedves az élete. Lemerem fogadni, hogy rettegne tőlem, ha tudná, hogy bűntudat nélkül képes vagyok embereket ölni.

Ekkor belépett az öltözőbe a torna tanár ezzel megakadályozva, hogy Mandie válaszolhasson, és azt mondta, hogy idézem: „Lányok négy perce elkezdődött a torna óra. Toljátok ki a seggeteket az öltözőből.”

Miután kimentünk az öltözőből, és átmentünk a tesi terembe, a megszokottól eltérő kép várt minket.

A fiúk is ott voltak, és a fiúk tanára is. Normálisan külön van tartva a lányoknak és a fiúknak az óra, de úgy látszott ez most máshogy lesz.

- Rendben.-szólalt meg a tanár.- Mint gondolom feltűnt, ma együtt tartjuk meg a tesi órát. Manapság nagyon sok fiatal lányt támadnak meg, és sok fiú keveredik bele utcai verekedésbe. Hogy elkerüljünk mindenféle bonyodalmat, vagy akár sérülést, szeretnénk nektek tanítani pár mozdulatot.- ez-az boksz óránk lesz. Imádok bokszolni.

- Először is, szeretnék kérni két lányt akik, be mutatják tudásukat. Nem muszáj, hogy jól tudjatok bokszolni, mutassátok meg kérlek, hogy magatoktól miket tudtok. És majd utána mutatunk pár új lépést, vagy korrigálunk titeket. Hát akkor az első páros legyen Selena, és szeretne valaki kifejezetten vele lenni? - erre Mandie felemelte a kezét a magasba, magabiztos mosollyal az arcán. Ha tudná, hogy milyen jó vagyok ebben, nem mert volna velem kikezdeni. De hát, ő nyúlkál a tűzbe, ő baja is lesz ha megégeti magát vele.

- Oké lányok. Kérlek gyertek ide.- ezzel oda sétáltam a tanárnőhöz, aki átnyújtott nekünk két-két bandázst. Én rutinosan feltekertem a kezemre. Anno minden nap ezzel a mozdulattal kezdtem a napi edzést. Mandie már nem volt ilyen egyszerű eset. Megpróbálta feltekerni magának, ahogy gondolom filmekben látta, de pont ellenkezőleg rakta fel. Ezért segítettek neki a tanárok. Amíg ő neki magyarázták, és megmutatták, hogyan kell használni, és felrakni a bandázst, én addig megkerestem a szememmel Justint. Vicces volt mert amikor, rá nézetem éppen akkor nézett  ő is engem. Elröhögtem magam és szívecskét mutattam a kezemmel felé. Mire ő is röhögött egyet, majd meg nem várva a következő reakcióját, megfordultam és oda mentem Mandiehez, hogy elkezdjük végre.

Be álltunk az ideiglenesen kinevezett ring helyére. Bementem középre és felé nyújtottam a kezem. A boksznál ez a másik fél iránti kellő tiszteletet jelképezte. Mandie is közelebb jött, de miközben, össze érintettük az öklünket ezt suttogta:

- Most meg látod, mi lesz azzal, aki bántja a szeretteimet.- Oh-ho. Mekkora önbizalom, kár, hogy mind hiába.

- Majd meglátjuk kislány.

- Rendben lányok kezdjétek.-szólt a tanár.

Mandie egyből megindult, ami a kezdők tipikus hibája. Elhamarkodott, rosszul bemért ütéseket védtem ki sorjában. Majd egyszer elkezdtem unni már, hogy mindig csak védek, így bemértem egy ütést az állkapcsára. Amikor eltaláltam kicsit, meghátrált, az ütés erejétől, de még nem dőlt ki teljesen. Velem meg sajnos elkapott a hév. Belerúgtam a bordái közé. Mandie ennél a rúgásnál már felborult, és a földön volt. Én meg tovább ütöttem, pedig  már a földön hevert. Az arca már pár részen véres is volt.

Halkan hallottam ahogy a nevemet ordítják, hogy hagyjam abba, de valahogy nem érzékeltem őket. Csak én voltam és Mandie. Mintha egy burokba lettem volna. Nem érzékeltem a körülöttem lévő történéseket, és csak ütöttem, és ütöttem, majd egy kar elemelt az ájult Mandie testétől. Ekkor tértem vissza.

- Babe, jól vagy?-fürkészte a tekintetemet Justin. Amikor végre teljesen magamhoz tértem, rá néztem. És akkor fogtam fel mit csináltam. Majdnem megöltem az egyik iskola társamat. Basszus.

- Meg vagyok.-bólintottam. Justin átölelt, és nyugtatóan simogatta a hátamat.

- Amúgy szép volt. Ügyes vagy.-suttogta még, mire én elröhögtem magam.