1. fejezet

Szia,

Ha most ezt olvasod, bizonyára rátaláltál a blogomra. :) Szeretném megemlíteni, hogy ez a blog Klement Bettina segítségével jött létre. Neki köszönhetem, hogy ilyen gyönyörűre sikerült a blogom. Ha ti is kezdő bloggerek vagytok, mint én, nyugottan jelentkezzetek nála, és biztosan a segítségetekre lesz. :) Remélem tetszeni fog az írásom, kérlek titeket, hogy kommeteljek, és bátran írjátok meg a véleményeteket. :) Jó olvasást.

Amber Moore

1.) Az életem

"Selah Sue- this world"-jére ébredtem.  Reggel  négy óra, indulhatok a suliba. Normális esetben hat órakor kelek, de mivel ma reggel van a találkozóm a főnököm egyik emberével, mindenképpen korán kellet kelnem. Kiszáltam a francia ágyamból, és besétáltam a kicsi fürdőszobámba. Gyorsan kisminkeltem magam, és felvettem a ruhámat. Mivel nem volt sok időm ezért csak kikaptam valamit a szekrényemből. Felvettem egy fekete szaggatott farmert egy kék világos pulcsit, és egy fekete sapkát.  Felvettem a táskámat a földről, beledobtam az aznapi tancuccomat, kihúztam a fiókomat, és belesüllyesztettem a pisztolyom a táskám legaljára.  Indulhattam is.

Az életem Brooklynban viszonylag nyugis. Már egy hónapja, hogy áthelyeztek ide. És ha jól számolom nem is fogok sokáig itt időzni.

Gyors és határozott léptekkel szeltem az utcákat, és csak egy cél lebegett előttem, hogy időben odaérjek. Rápillantottam az órámra. Már öt óra volt. A találkozót a Halsey Street 65. sarkánál beszéltük meg, vagyis a levelemben ez állt. Van ott egy sikátor, oda kell érnem 5:20ra, persze egyedül és fegyver nélkül. Nem azért, de mit gondoltak, majd otthon hagyom az én kicsikémet (tudom beteges becézés egy fegyverre), mert ha igen, akkor tényleg hülyének néznek. Egy kicsit sem bízok meg a cégben, nekem ez csak megélhetés, meg persze szeretem ezt az életet. Nem függök senkitől és semmitől. Embereket ölök megbízásból amiért jó sokat fizetnek nekem. Néha még drogügyleteket is lebonyolítok.

Pontban 5 óra 20 perckor kanyarodtam be a sikátorba, ahol már várt a főnök egyik embere (tipikus, személyesen nem mutatkozna). Bevallom, még nem is láttam a főnökömet soha se, szóval így azt se tudom kinek dolgozom pontosan.

Ebbe az egész bűnőző életebe úgy keveredtem bele, hogy amikor betöltöttem a 18at kiraktak az árva házból, ahol addig éltem. Nem volt hol élnem. Én és a legjobb barátom Justin, jártuk az utcákat és munkát kerestünk. Egyik éjjel egy klubban buliztunk, amikor találkoztam egy lánnyal aki a cégnek dolgozott. Segített bejutni.

A legaljáról indítottam, az elején boltokat kellett kirabolnom és mindenféle teszten kellett keresztül mennem, ahol meggyőződtek arról, hogy alkalmas vagyok-e arra, hogy bekerüljek a cégbe, és persze azt is nézték, hogy mennyire vagyok megbízható. Ma már teljesen megbíznak bennem. Az aljáról felkerültem a csúcsra, és a fizetésem is egyre csak növekszik. Ma már eltudom magamat tartani. Elég pénzt kapok, hogy normális életet élhessek.

Eddig ötször helyeztek át. Az áthelyezések eddig mindig akkor történtek amikor egy szinttel feljebb jutottam és akkor mindig új nevet kaptam, új városba kellett költöznöm, és egy teljesen más embernek az életét eljátszanom.

Az utolsó nevem Elizabeth Parks volt. Egy 16 éves lány szerepét kaptam, aki még gimibe jár. Már éppen, hogy megszoktam az új életemet, amikor egyik éjjel lebuktam és, körözést adtak ki rám. Az egész rendőrség engem körözött. Így a cégnek gyorsan kellet cselekednie. Egy nappal rá, hogy kiadták rám a körözést már kaptam a levelet a következő áthelyezésemről. Így kerültem ide, Brooklynba.  Ez az egy hónap mióta itt élek nyugisan telt, mivel a beilleszkedési időm alatt még nem kaptam feladatot a cégtől, egészen máig.

Besétáltam a sikátorba oda mentem az emberhez, aki egy bicentésel jeleszte nekem, hogy jól tettem hogy eljöttem, majd átadta a boritékot. Kinyitottam és elkezdtem olvasni:

189845ös ügynök!

Az Ön feladata Brooklyn cityben, beépülni a város  legmenőbb  klubbjába, és megölni Javadd Malik-et. Amint teljesítette feladatát áthelyezzük egy magasabb szintre. Reméljük továbbra is a segítségünkre lesz. Amennyiben nem teljesíti feladatát négy hónapon belül, a cég megkeresi és megöli, reméljük nem kell így cselekednünk, mivel eddig nagyon hasznos ügynökünknek bizonyosúlt.

A cég.

Miútán elolvastam beleraktam a táskámba a levelet, és felnéztem a velem szemben álló férfire.

- Ne felejtse el ügynök, négy hónap áll ezútal a rendelkezésére. - monta a férfi, majd sarkon fordult és elment.

Mindig is érzelem mentesek és lényegretörőek voltak a céggel való találkozások, így a mostanin se filóztem sokat, nem is álltam ott tovább, mivel még be kellet érnem a suliba.

Végzős voltam a gimiben éppen, bár ezt az évet  már többször végig jártam a sok áthelyezésem miatt.

A reggelek már sokkal hidegebbek voltak, ami jelezte a tél közeletétt, ennek elenére én nem fáztam, sosem voltam  az a fázós tipus. A velem szemben jövőkön mindenkin volt kabát, volt akin már sapka és kesztyű  is volt, és megrökönyödve néztek rám, hogy megőrültem-e hogy "ilyen hidegben" egy szál pulcsiban sétálok.

A suliba egy óra alatt értem be. Felsétátam a termünkbe.

Már kezdtem meg szokni az új suliban, hogy mi hol van. Már csak két perc volt a csöngő elött így legtöbben már benn voltak a termünkben. Én is oda sétáltam a helyemre, és levágtam magam a székemre és becsúsztattam a székem alá a táskámat. Ma különösen figyelnem kell majd rá, nehogy valaki megtalálja a fegyverem, még csak az kellene nekem. Csengetés után pár percel bejöttek az osztály cicababái, azt hiszem úgy hívják őket hogy Mandie, Stella, és Elenor. Rögtön utánuk jött az ofőnk is. Miútán mindenki a teremben volt a helyén, és viszonylag elcsendesedtünk, a tanár bele kezdett a szövegébe. Minden féléről beszélt, és megemlítette hogy jövőhéten osztálykirándulni megyünk három napra, de még nem fejtette ki bővebben a témát, de mondta hogy még pénteken vissza térünk erre. A "jó" hírnek mindenki örült, de én már kevésbé. Elakartam kezdeni a kutatást Javadd Malik után de így eléggé nagy hátráltatásban leszek, ha közben elutazunk máshova. A tanár tovább dumált de én már nem figyeltem rá oda.

A gondolataimból egy hangos ajtó csapódás zökkentett ki. Oda pillantottam az ajtó írányába. Mintha lefagytak volna a többiek az osztályban, legtöbben a fiúk közül lesütötték a szemüket, és probáltak láthatatlanná válni, de volt két srác akik feláltak és lepacsiztak a sráccal és hülyén vigyorgtak, hogy végre itt van a haverjuk. A három cica baba, meg úgy dobálta a haját mintha megkergültek volna. A srác leült a mellettem lévő üres padhoz, majd elő vette az Iphoneját és elkezdett telefonozni.

A tanár mintha mi sem történt volna folytatta a beszédjét és semmit se szólt arra hogy a mellettem ülő srác miért késett egy hónapot (!!!!!) a suliból és a mostani napon is miért az első óra vége felé tolta be a seggét. Eléggé furcsáltam ezt, és ezért is, meg azért is mert érdekelt hogy ki ez a srác, oladalra pillantottam. Szőke haja volt amit tökéletesen be állított . Az öltözékéről sütött, hogy egy "nagy menő". Miután elrakta a telefonját a sebébe, ledobta az oldaltáskáját a széke mellé ami így az út közepén hevert. Körbe nézett az osztályon, nyugtázta hogy mindenki maradt a régi, az egyik cicababán megakadt a tekintete, és egy kicsit el is röhögte magát, amit nem tudtam  hová  tenni. Majd végül rám pillantott. Elöször felhúzta a szemöldökét arra hogy mi miatt is bámulom, majd meg nézett. Ahogy felhúzta a szemöldökét olyan ismerős volt nekem, még a hideg is átfutott a hátamon. Majd a srác nyugtázta, hogy új vagyok, és elfordult vissza a tanár felé, bár lemertem volna fogadni, hogy egy szavára sem figyelt, csak úgy merdt ki a fejéből.